Valamikor régen, amikor még tűzokádó, arany patájú lovakat fogtak a Göncölszekér elé, élt egyszer egy furcsa cigányfiú, akit Kartunak hívtak. Kartu egy reggel azzal állt a cigánytábor elé, hogy azt álmodta: ő lesz a cigányok királya. Kinevették érte. Még ...
Élt egyszer valamikor régen, amikor még nem tudták az emberek, hogy a felhők esőcseppekből épített palotában laknak, egy árva, cigány kisfiú, akit Szalizátinak hívtak. Szalizáti mágikus kisfiú volt, mert belelátott az emberek gondolataiba. Amikor megszül ...
Élt egyszer valamikor régen, amikor még a felhők komor sziklák sötét gyomrában várták, hogy az égre szállhassanak kíváncsiskodni, egy Jasorkorig nevű király. Úgy ált sóhajokból épített palotájában, mint magányos szellő a vad viharokat kavaró felnőtt szele ...
Élt egyszer valamikor régen, amikor még azt hitték az emberek, hogy az eső a szomorkodó napocska könnye, egy szép cigány tündér, akit Dojának hívtak. Doja egy hatalmas felhőpalotában élt, és onnan figyelte népe vándorlását. Furcsa egy tündér volt, mert m ...
Az örök idők óta világító Nap mesélte az öregasszonyoknál is pletykásabb kósza Szélnek, hogy élt valamikor egy tüzes szemű, jóképű cigánylegény, akit Kálónak hívtak. Káló Rumakurku vajda egyetlen fia volt. Anyja, a szépséges Drudma, a kék gyöngyöket síró ...
Hegyen, völgyön, dombon át egy hűs patak csordogált. A patak partján élt három testvér: Ada, Sári és Noémi. Se anyjuk, se apjuk nem volt, de még házuk sem, ahol aludhattak volna. Azt ettek, amit találtak, amit a fák, bokrok kínáltak. Vizet a patakból itta ...
Élt egyszer valamikor régen, amikor még a szekerek kereke négyszögletű volt, egy gazdag kereskedő. Olyan gazdag volt, hogy néha még a király is tőle kért kölcsön, ha megszorult. Tisztelték is nagyon az emberek, ám de nem szerették, mert amerre csak járt, ...