Malajálamban mindenki ismeri a farkánál megfogott leopárd történetét. Ha valaki olyan zűrzavarba keveredik, amiből nem tud egykönnyen kiszabadulni, azt mondja: - No, én is farkánál fogtam meg a leopárdot! Ezen a szólásmondáson alapszik a következő kis mese: Egyszer volt, hol nem volt, Kérala valamelyik kis falujában élt egy okos kereskedő. Áruját távoli piacokra szállította, ott eladta, és igyekezett még az éj beállta előtt hazatérni. Éppen egy piaci nap után tartott hazafelé, amikor szörnyű dolog történt. A közeli bozótból leopárd ugrott rá, hogy felfalja. De a kereskedő nem vesztette el a fejét. Hosszú farkánál fogva megragadta az állatot, és forgatni kezdte a feje körül. Az hiába erőlködött, hogy elkapja. Ez a különös küzdelem sokáig tartott. A kereskedő övében tartotta a pénzét. A harc hevében az öv elszakadt, és a fényes tallérok szerteszét gurultak. Hirtelen egy vándor bukkant fel az erdei úton, és csodálkozva kérdezte a tusakodó kereskedőtől: Mit csinálsz, te idegen? Miért forgatod farkánál fogva a leopárdot? - Nem látod, hogy ez bűvös leopárd? - kérdezte a furfangos kereskedő. - Arany- és ezüsttallérokat hullat, ha farkánál fogva forgatod. Láthatod, mennyi pénz hever máris a földön. Ha akarod, tégy próbát vele. Az ostoba vándor örömmel kapott a kereskedő csábító szavain. Máris egész aranyhegyet látott maga előtt, és mohón ragadta meg a félelmetes vadállat farkát. A kereskedő pedig gyorsan összeszedte a földön heverő aranyakat, és mielőtt a kapzsi vándor észbe kapott volna, eltűnt a szeme elől…