• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Öt tojás

Részletek

Látogatás
9656
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény leszerelt katona. Ahogy ment, baktatott hazafelé, nem volt egy fillér se a zsebében. Betért egy kocsmába. Azt mondja a kocsmárosnak: - Kocsmáros úr, nagyon szépen megkérem, adjon nekem valami ennivalót. Most szereltem le, s egy fillér sincs a zsebemben. Majd egyszer meghálálom. Hát a kocsmáros főzött is neki mindjárt öt tojást, s adott hozzá egy darab kenyeret. Jóllakott a katona, azzal elment a falujába. Megházasodott, és dolgozott szorgalmasan. Telt-múlt az idő, eltelt vagy tíz esztendő. Eszébe jutott egyszer a katonának, hogy ő a kocsmárostól kért egy ebédet. Gondolta magában, elmegy most, s megfizeti, hogy ne legyen adósa. Tett száz pengő forintot a zsebébe, s elment a kocsmároshoz. Köszönt neki: - Jó napot, kocsmáros! - Adjon isten! De a kocsmáros nem ismerte meg. Kérdi tőle az egykori katona: - Nem ismersz meg, kocsmáros? Mikor leszereltem, te adtál nekem egy ebédet. Főztél öt tojást, s adtál egy darab kenyeret. Most eljöttem, hogy megfizessem az árát. Hát, uram-teremtőm, a kocsmáros elkezdett számolni. - Lássuk csak! Öt tojás a tíz esztendő alatt mennyit ér? Ha én azt az öt tojást kiköltöttem volna, lett volna belőle öt csirke, s ha az megnőtt volna, tojt volna darabonként húszat. Az már száz darab tojás. Azt én, ha kiköltöttem volna, lett volna belőle száz darab csirke, s azután azok felnőttek volna, s tyúkok lettek volna. Akkor azok mennyit tojtak volna? A tíz esztendő alatt egyezer pengő forintot számolt a szegény embernek. Megijedt a szegény ember, s azt mondja: - Kedves kocsmáros úr, nincs nekem annyi pénzem! Én csak az öt tojást jöttem megfizetni. Ki hallott már ilyet?! - Ha nincsen pénzed - mordult tá a kocsmáros -, megyek a bíróhoz, s feljelentelek. A szegény embert a kocsmáros feljelentette. Hazament a szegény ember a falujába nagy búsan, hát, ahogy baktat az úton, találkozik egy barátjával. Azt kérdi tőle a barátja: - Mi bajod van kedves komám? Úgy lehorgasztod a fejed. Csak nincs valami baj? - Jaj, dehogy nincsen, édes egy komám! Hallod-e, hogy jártam! Ezelőtt tíz esztendővel, mikor leszereltem, útközben egy kocsmában megettem öt tojást egy darab kenyérrel. Most elmentem, hogy megfizessem. Hát a kocsmáros a tíz esztendő alatt, amennyi jövedelem abból az öt tojásból lett volna, azt mind felszámolta. S most nem tudom kifizetni, ezért aztán feljelentett a bírónál. - Ne búsulj te ezen! Kihúzlak a bajból, barátságból. De ne mondd el senkinek. Amikor megkapod a papirost, hogy menj a bíróságra, add csak ide, elmegyek én helyetted! Úgy is lett. Nem telt bele sok idő, egy-két hétre rá megkapta a szegény ember a papirost, hogy menjen a bíróságra. Odaadja a komájának. A komája csak zsebre tette. Megint eltelik egy-két hét. Megint kapott a szegény ember egy papirost, hogy menjen a bíróságra. Ezt is odaadta a komájának. Ekkor a komája felöltözött szép ruhába, ahogy a bíróság elé kell menni, s megjelent a bíróságon. Azt kérdi a bíró: - Te vagy az az ember, aki megette az öt főtt tojást? - Én vagyok, uram – feleli büszkén. - Az első idézéskor miért nem jelentél meg? - Azért, uram, mert főztem a pityókát, a krumplit, hogy elültessem. - Hát neked hibázik az eszed? Főtt pityókát akarsz elültetni? Abból ugyan nem lesz semmi! - Igen, uram, de a főtt tojást is, ha a kotló alá tették volna, abból se lett volna semmi. S ha a kocsmáros a főtt tojást felszámolta, hát gondoltam magamban, én is megfőzöm a pityókát, s elültetem. Hátha lesz abból is valami. Akkor a bíró egy jót kacagott. - Na, te szegény ember, menjél szépen haza, nem kell fizetned semmit. Huszonötöt kap a kocsmáros a fenekeire. Így a kocsmárosnak huszonötöt vertek a fenekeire. S a szegény ember nagy boldogan hazament. Elújságolta a komájának, mit végzett. S a barátja még ma is köszöni, hogy kihúzta őt a bajból. Itt a vége, fuss el véle!
Értékelés
★★★★½
25 szavazat