Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férj és egy feleség. Mi történt, mi nem, egy napon úgy összevesztek egymással, hogy a feleség egy hétig egyetlen szót sem szólt az urához. Akármi történt is, ő hallgatott, mert tudta, hogy ezzel bosszantja az urát a legjobban.   Gondolkozik az ember, hogy ő most mit csináljon, hogyan szólaltassa meg az asszonyt. Nekiállott, s feldúlt mindent a házban. Összedobálta az ágyneműt, elhuzigálta a ládákat, szekrényeket aztán kipakolt mindent belőlük. Benézett minden sarokba, bekukucskált az ágy alá, úgy tett, mint aki nagyon keres valamit. Addig-addig nézte az asszony az urát, hogy a végén már nem tudta megállni szó nélkül, s odaszólt neki: - Hát te meg mit keresel? - Jaj, drága szívem, megvan! De jó, hogy megvan. Azt hittem, elveszett, és sohase találom már meg. - Mit, te? - A te drága, aranyos nyelvedet.