MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek szemrevaló felesége volt, de gyermeke csak akkora sem, mint az ütés tapló, pedig igen nagyon szerettek volna már egyet. No, telik-múlik az idő. ...

Látogatás14823
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Ílt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy daliás szép .fia. De olyan szép volt, derík, hogy mindenki megcsodálta űtet. Örült is ennek az édesapja, de a fiú már tizennyolc éves volt, látja, hogy az ű édesapja mindig szomorú. Kijárt a fiú katonatis ...

Látogatás6597
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy öreg király s annak három szép leánya. A fél lába már koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három lányát férjhez adni. Hiszen ez nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-egy orszá ...

Látogatás5789
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt a világon egy nagyon gazdag ember. Olyan gazdag volt, ládában őrizte a pénzét. Féltette nagyon. Sok puskát is tartott, a falak mind teli voltak aggatva fegyverrel. Odakerült hozzá béresnek egy fiatal legényke, rácsudálkozott a rengeteg lövőszerszámr ...

Látogatás5758
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagyon sovány ember. Ez a sovány ember nem volt több, mint három mázsa. Ennek a sovány embernek volt egy nagyon kövér malaca. Ez a malac többet nyomott valamivel, mint három ...

Látogatás11148
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy süket, egy vak és egy kopasz fejű ember. Ezek hárman nagy erős barátságban éltek, mindig együtt jártak-keltek.   Amint egyszer mennek, mendegélnek a rengeteg erdőn keresztül, megszólal a süket ember:   - Hallgassat ...

Látogatás16775
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy nagy, sűrű, bozótos erdő, abba egy kis sündisznó tanyázott. Ahogy járt-kelt, egy bokor alatt lőtt nyulat látott, aminek igen megörült. De nagy baj vót, mer nem birta megkezdenyi. Vé ...

Látogatás12142
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkii ...

Látogatás8026
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hát ez hol vót, hol nem vót, ez ollyan messze vót, ahol egy kidűlt-bedűlt kemencének még egy csepp ódafa se vót. Mégis megsült abba harminchat tepsi pogácsa, oszt arra szaladt egy meztelen cigánygyerek, mind az ingderekába hánta. Az egyik faluba vót egy k ...

Látogatás8905
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

A szabadságos katona ment hazafelé, találkozott az úton egy cigánnyal, azután együtt utaztak. Amint mentek, mendegéltek, találtak egy zacskó aranyat. A szabadságos katona ügyesebb volt felvenni, mégis meg akarta osztani testvériesen a cigánnyal, mert-mint ...

Látogatás5271
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Szentegyházasfalut egy csergedező patak szeli ketté. Aki nem hiszi, a bizonyosság kedvéért menjen eI oda, s akkor majd elhiszi. Egyszer egy szentegyházasfalusi bácsi, amint a patak partján haladt el, ráakadt egy rákra. Jól szemügyre veszi, hogy vajon mif ...

Látogatás9594
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer egy vén róka nagyon megéhezett egy kis pecsenyére. Fogott hát egy üres zsákot, a hóna alá csapta, és elindult vele világgá. Ment, mendegélt, míg estére egy gazdaember házához nem ért. Bekopogott, és amikor megkérdezték, hogy ki az, hát így felel ...

Látogatás12124
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy király. Három fia volt neki s három leánya. A leányok mindig zár alatt voltak, a fiútestvírek a leányokat soha az íletben nem látták. Elhatározták, hogy megkírik az apjukat, egy őszi vasárnap dílután, hagy sétáljanak egy kicsit hatosban. ...

Látogatás6609
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Élt egyszer egy faluban egy öregasszony. Szerzett egy tál babot meg akarta főzni. Tüzet rakott hát a kis kemencéjébe, és hogy hamarabb föllobbanjon a láng, fogott egy marok szalmát, azzal gyújtott be. Ahogy a babot beleöntötte a fazékba, véletlenül kipott ...

Látogatás6733
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, de még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr - volt egyszer egy szamár. Ez a szamár elindult, hogy lásson országot-világot. Amint megy, mendegél, találkozik egy oroszlánnal. Meg ...

Látogatás14560
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mátyás, mert tehette, magával hordta az időjós csillagászt is valahányszor. Szeged vadonjában akart vadászni egy ízben, hogy itten időzött az anyai nagyapjáéknál, Szilágyiéknál. Na, föltarisznyáznak, hogy mennek egy kis finomságos vadat ejteni ebédre, va ...

Látogatás8086
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén. Gallyakért bement az erdőbe, addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva. Arra ment két barátpap, akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. Vagy mit mondok! Csak húzta volna, de már az éhségt ...

Látogatás9313
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

A szandai várnál is van valami csodakút. Beszélték, hogy jártak oda is sokan. Hogy ott gyógyultak is meg régen.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004

Látogatás8458
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Aztat emlegették, hogy Szandán, Szandán amikor a szobrot megépítették, hogy egy ujjal több vót a Szűz Máriának. Egy ujjal több vót neki. És akkor egy ember ment aratni, oszt akkor valahogy megjegyzést tett, hogy nahát a Szűzanyának, hogy sok ujja van neki ...

Látogatás5191
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00

A szárnyasok összegyűltek, hogy királyt válasszanak. A sas elgondolta, hogy majd ő lesz a király, de a többiek azt mondták, hogy az legyen a király, aki a legmagasabbra felszáll. Az ökörszem a sas szárnya alá bújt. Mikor aztán a nagy madarak fe ...

Látogatás9497
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00