Egy nap Mátyás király fényes kísérettel útnak indult. Egyszer észrevette, hogy egy ember szalad a hintója mellett. Jó idő múlva újra kinézett a hintó ablakán, hát az ember még mindig ott szalad. Nem tudta elgondolni Mátyás, mit akarhat ez az ember, megállíttatta a hintót s kiszállt. - Miért futsz a hintóm mellett? - kérdezte a király. Az ember nem szólt semmit, csak az ujját mutatta a királynak. Mátyás rögtön megértette, hogy mi történt. A hintó hátsó tengelyéből kiesett a kereket tartó szeg. Hogy a kerék ki ne essen, az ember a saját ujját dugta a helyébe, nehogy a király hintója felboruljon. Mátyás király azt mondta neki: - Köszönöm, amit értem tettél. Jutalmul válassz egy lovat a királyi istállómból. Mellé annyi földet adok, amennyit a lóval napfeljöttől napszentülésig körül tudsz lovagolni. Az ember köszönte az ajándékot, szabadkozott, hogy nem azért tette. Azt mondta Mátyás király: - Tudom, hogy nem azért tetted. Annál inkább megérdemled, hogy megajándékozzalak.