Kérala egyik kicsiny falujában éldegélt egy Dútha nevű földműves, feleségével és Dzsáni nevű kisfiával. Dútha nehéz helyzetbe került, pénzt kért kölcsön, és nem tudta időben visszafizetni. A leggonoszabb hitelezője az uzsorás Úlakannan volt. Úlakannan kíméletlenül követelte vissza a pénzét, és semmilyen kérlelésre nem adott haladékot. Történt pedig egy szép napon, hogy a földműves fiacskájával a ház körüli kis konyhakertben dolgozgatott. Éppen a paradicsomtövek közül gyomlálta ki a gazt, amikor megpillantotta a lelketlen uzsorást. Dútha felesége az imént látogatóba ment édesanyjához, és nem reteszelte be a kaput. Úlakannan könnyűszerrel bejöhetett. A földműves kétségbeesetten nézett körül, és szeme megakadt a kiszáradt kúton. „Micsoda remek búvóhely! – csillant fel a szeme. – Itt nem talál rám ez a vérszopó!” És a kúthoz futott. A kicsi fiú csodálkozva szaladt utána, és lihegve kérdezte: - Mit csinálsz, édesapám? - Lemászom, és elrejtőzöm a kútba. Ha ez a gonosz ember megkérdezi, hol vagyok, ne árulj el! Nincs pénzem, nem tudok neki fizetni. Most elrejtőzöm, nehogy még az utolsó ingemet is elvigye! - magyarázta kapkodva fiának a földműves. Az uzsorás benyitott a házba. Bekukkantott minden szobába, körbejárta a kertet, de csak a kis Dzsánit találta otthon a szülei helyett. - Hol van az édesapád, kisfiam? – fordult az uzsorás a gyerekhez. - Nincs itthon. Nincs a házban, nincs a kertben, és nem bújt el kútban – felelte az izgatott gyerek. Így vezette nyomra az uzsorást az ártatlan beszéd. Belenézett a kisfiú tágra nyílt szemébe a vén, s így szólott: - Mondd meg apádnak, aki sem a házban, sem a kertben, sem a kútban nem található, hogy elengedem az összes tartozását, mert ilyen okos kicsi fia van. – Ezzel sarkon fordult, ott hagyva az ámuló földműveséket.