Volt egyszer egy szarka. Öt aranynyárfán öt tojása volt. Arra járt egyszer a róka, és mondja: – Adj egy tojást! Mert ha nem adsz, öt aranynyárfádat mind kidöntöm, fehér pusztádat pedig összevissza taposom! Erre a szarka ledobott neki egy tojást. A következő napon megint jött a róka, és megint ugyanazt mondta. Ismét adott neki egy tojást. Az öt tojásból már csak három maradt. Sírt-rítt a szarka. Akkor arra szállott hét vadliba. – Miért sírsz, szarka? – kérdezték a vadlibák. A szarka elmondta az okát. – Ha megint jön a róka, feleld neki: „Hol van az öt nyárfát kidöntő szarvad, hol van a fehér pusztát összetaposó lábad?” Ha meg azt kérdi, hogy ki tanított erre, mondd azt, hogy a hét vadliba tanított rá – szóltak, és azzal elrepültek. Ismét jött a róka: – Adj egy tojást! – mondta a szarkának. – Hol van az öt nyárfát kidöntő szarvad? Hol van a fehér pusztát összetaposó lábad? – kérdezte a szarka. – Ki tanított erre? – A hét vadliba! – felelte a szarka. – Merre szállt a te hét vadlibád? – kérdezte a róka. – Északnyugat felé! – válaszolta a szarka. Eliramodott erre a róka. A tó másik oldalán rátalált a hét vadlibára. – Miért fosztottatok meg engem az enni való szarkatojásoktól? Most aztán mindnyájatokat megeszlek! – dühösködött a róka már messziről. – A teve húsa jobb-e vagy a vadliba húsa? – kérdezték tőle a vadlibák. – Jobb a teve húsa! – szólt a róka. – A tó másik partján döglött teve fekszik. Átvigyünk-e oda? – Vigyetek! A vadlibák együttesen a szárnyukra vették a rókát. És elrepültek vele. De amikor a tó közepe felé értek, elengedték, és heten hétfelé repültek. A telhetetlen róka pedig jól megfürdött a tó vizében.