• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Az óriáskígyó

Részletek

Látogatás
8977
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Schäferné Földvári Ilona
Könyv címe
Mese a lótuszvirágról
Kiadó
Móra Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1980
Forrás helye
Indiai
Sok-sok évvel ezelőtt élt egyszer egy király, akinek két felesége volt. Az idősebbik királynét, Sóbhát, gyengéd, szeretetre méltó teremtésnek tartották, míg Rúpától, az ifjabbik királynétól, mindenki rettegett, gonoszsága és kegyetlensége miatt. Mindkét királynénak volt egy leánya, Sóbhá királyné gyermekét Dévínek, Rúpá királyné gyermekét Tárának nevezték. Rúpá királyné okos és nagyravágyó teremtés volt, s mivel a királyt ujja köré csavarta, a teljes hatalmat akarta megszerezni magának. Gyűlölte az idősebbik királynét leányával együtt, s egy napon arra kérte a királyt, hogy Sóbhá és Déví költözzék ki a palotából. A király, nem mert ellentmondani Rúpának, hagyta, hadd történjék minden az ifjú királyné akarata szerint. Idősebb feleségét és leányát ezért egy kicsiny, messze eső kunyhóba költöztette, távol a fényes palotától. Rúpá királyné gyűlölete azonban nem csillapodott, és megparancsolta Dévínek, hogy a király bivalyait hajtsa ki mindennap legeltetni a dzsungelbe. Sóbhá tudta, hogy ha Déví nem engedelmeskedne, s nem legeltetné az állatokat, Rúpá még több bajt zúdít rájuk, s ezért azt tanácsolta leányának, hogy terelje ki szorgalmasan az állatokat minden reggel a dzsungelbe, és esténként vezesse haza a csordát. Dévínek engedelmeskednie kellett, így mindennap kiterelte a marhákat a dzsungelbe. Egy este, amint hazafelé hajtotta az állatokat, háta mögött lágy hang szólalt meg: - Déví, Déví, hozzám jönnél-e feleségül? Déví megriadt, s oly gyorsan hajszolta állatait, amennyire csak ereje engedte. A következő alkonyatkor ismét meghallotta ugyanazt a hangot, ugyan azt a kérdést. Déví mindent elmesélt édesanyjának a titokzatos hangról. A királyné egész éjjel ezen töprengett, és reggelre már elhatározta, hogy mit kell tenniük. - Figyelj ide, leányom - szólott Dévíhez - elmondom, mit felelj, ha a hang ismét szólongatna téged. - Igenis, anyám - felelte Déví. - Azt feleled a titokzatos hangnak - folytatta Sóbhá királyné -, jer, holnap reggel a házamhoz, és én feleségül megyek hozzád. - De anyám, nem is ismerjük ezt az embert! - esett kétségbe Déví. - Drága kislányom - mondotta a királyné szomorúan -, tudhatod, hogy rosszabbul már nem mehet a sorsunk, mint ahogyan most éldegélünk. Jobban tesszük, ha elfogadjuk ezt az ajánlatot. Az istenek talán segítenek rajtunk. Ezen az estén, mialatt Déví hazafelé terelte bivalyait és teheneit, ismét meghallotta az ismerős hangot, mely szomorúan és gyengéden csengett. - Déví, Déví, hozzám jönnél-e feleségül? Jössz-e hozzám feleségül? - szólongatta a hang. Déví habozva megállt és hátrapillantott, de senkit se látott. El akart szaladni, de visszaemlékezett anyja szavaira, és gyorsan elhadarta: - lgen, hozzád megyek, ha holnap eljössz a házamhoz. És sietett haza, oly gyors kocogásra ösztökélve állatait, amilyen csak inukból kitelt. A következő nap hajnalán Sóbhá királyné nagyon korán kelt, és ajtót nyitott, hogy megnézze, várakozik-e odakint valaki, de senki sem álldogált az ütött-kopott kunyhó előtt. Hirtelen rémülten rázkódott össze. Egy hatalmas kígyó tekergett felfelé a lépcsőkön. Sóbhá királyné segítségért kiáltott, és Déví a szolgákkal máris rohant megnézni, mi ijesztette meg édesanyját. Ekkor különös dolog történt. Az óriáskígyó megszólalt. - Jó reggelt - mondotta gyengéden, Iágy hangon -, azért jöttem, mert meghívtak. Királyasszonyom leánya azt ígérte, hogy a feleségem lesz, ha ma reggel érte jövök. Így hát itt vagyok! Sóbhá királynő nem tudta, mit tegyen, hiszen azt remélte, hogy egy szép, fiatal legény akarja feleségül venni leányát, és eszébe se jutott, hogy kérőként óriáskígyó jelentkezik. Az egyik szolga elrohant Rúpá királynéhoz, és elmesélte neki, mi történt a kunyhóban. A gonosz királyné elégedetten követte az inast, s azonnal Sóbhá királyné kunyhójához sietett. - Ha Déví hercegnő odaígérte a kezét a kígyónak, állnia kell szavát, bárki legyen is a vőlegény. Királynéi kötelességem, hogy ellenőrizzem, híven betartja-e adott szavát. Az esküvőt még aznap megtartották. Sóbhá királyné és Déví nem voltak túlságosan boldogok, de a sok szenvedés és nyomorúság után felkészültek arra, hogy bármi rossz történik, szembenézzenek és megküzdjenek vele. Az esküvő után az óriáskígyó visszavonult feleségével szobájába, Sóbhá királyné meg egész éjjel buzgón fohászkodott, hogy baja ne essék egyetlen lányának. A következő nap hajnalán az aggódó anya bekopogtatott Déví szobájának ajtaján. Nagy meglepetésére jóvágású, daliás ifjú nyitott ajtót, és Déví ragyogó arca tűnt fel mögötte. - Nem tudom elég ékes szavakba önteni hálámat Dévínek és királyasszonyomnak, életem megmentéséért szólott az ifjú dalia.  - Gonosz átok óriáskígyóvá varázsolt, mivel a dzsungel egyik istene megharagudott rám, s Pythonná változtatott. Később megszánt engem ez az isten, s emígyen enyhítette az átkot: ,,Ha egy hercegnő hozzád menne feleségül, ismét emberré váItoztatlak!" És most, mióta Déví a feleségem lett, megtört a varázs, és én soha többé ebben az életben nem leszek óriáskígyó. Sóbhá királyné boldogan hallgatta az ifjú történetét, majd a fiatalokkal együtt a király színe elé járult. Nagy esemény volt, mindenki szaladt, hogy legalább egy pillantást vethessen a daliás ifjúvá változott kígyóra. Mindenki örült, Rúpá királyné kivételével. A gonosz nő rettenetes haragra lobbant. Tombolva járkált fel-alá szobájában, s noha egyedül volt, mérgében hangosan kiabált, nem tudta elviselni Déví szerencséjét és boldogságát. Szerette volna, hogy a saját leányát, Tárát érje ilyen szerencse. Eszébe ötlött, hogy mit is kellene tenni. Hívatta leányát, és így szólt hozzá: - Most, hogy Déví férjhez ment, neked kell legeltetned a bivalyokat a dzsungelben. - Nem - kiáltotta Tárá -, miért éppen nekem kell, mikor ezer más szolga is megtehetné! - Mert én így akarom – mondotta kurtán a királyné. - Most pedig figyelj rám! Ha azt hallanád a sűrű erdőben, hogy valaki feleségül kér, azonnal bele kell egyezned, és hívd a kérőt másnap reggelre a házikód ajtaja elé! Tárá megrémült anyja ötletétől, sírt, toporzékolt, nem akarta a bivalyokat a dzsungelbe terelni, de mit volt mit, engedelmeskednie kellett. Teltek-múltak a napok, Tárá minden reggel kihajtotta az állatokat a dzsungelbe legelni, és minden este hazaterelte a csordát, de egyszer se hallatszott a gyengéden hívogató kérdés: ,,Hozzám jönnél-e feleségül?" Rúpá királyné azonban nem vesztette el kedvét. Mivel nem jelentkezett olyan óriáskígyó, aki feleségül kérte volna Tárát, a királynő elhatározta, hogy maga kerestet egyet. Ki is küldte embereit a dzsungelbe, akik sok- sok napi keresgélés-kutatás után találtak egy hatalmas óriáskígyót. Elfogták, zsákba dugták, és a palotába hurcolták. A királyné így elégedett volt, Tárá a kígyó felesége lett, és éjszakára egyedül hagyták őket a pompásan feldíszített nászi szobában. Rúpá királyné türelmetlenül várta a reggelt, s már hajnalban bekopogtatott leánya szobájának ajtaján. Bár egyre hangosabban kopogott, válasz nem érkezett. Betörték az ajtót, de a királyné sehol se látta leányát, csak a kövér óriáskígyó hevert az egyik sarokban. De hol lehet Tárá? A királyné hirtelen sikoltozni kezdett. A király szolgái kíséretében rohant oda, hogy megtudja, mi a baj, miért sír a királyné. - Hol van a hercegnő?! - kiáltozták mindenfelé. - A kígyó gyomrában kell lennie – szólott a szakács. - Nem látják, mennyire kidülled a hasa? Milyen hatalmasra nőtt? Erre a királyné még hangosabb zokogásra fakadt, és a királynak is könnyes lett a szeme. A szakács elhozta a legnagyobb konyhakést. - Megpróbálom kiszabadítani a hercegnőt, remélem, még életben van – mondta a bátor szakács, és felvágta az óriáskígyó hasát. Ott feküdt Tárá élve, sírva, de sértetlenül. A szakács kiemelte őt, és Tárá zokogva anyja karjába vetette magát. Az óriáskígyó természetesen elpusztult.  S így vált semmivé Rúpá királyné azon óhaja, hogy ugyanolyan szerencsés és gazdag házasságot kössön a leánya, mint amilyen szerencsés és csodálatos módon Dévínek sikerült.
Értékelés
★★★½
15 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák