• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A Fehér szerecsen

Részletek

Látogatás
37500
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Orbán Dénes
Könyv címe
Úz-völgyi népmesék
Kiadó
Tillinger Péter műhelyében Szentendrén
Kiadás helye
Szentendre
Kiadás éve
1997
Volt egyszer hol nem volt, hetedhét országon túl, azt se tudom én se, hogy hol. Volt három király, a földnek három részén éltek.  Egyik volt a Fehér szerecsen, a másik volt a Zöld király, a harmadik a Veres király. S a Veres királynak, se a Zöld királynak nem volt fiúgyermeke. A Veres királynak csak egy leánya, a Fehér szerecsennek pedig három fia volt. A Zöld király kérte a Fehér szerecsent, hogy az egyik fiát küldje el hozzá, hogy örökölje valaki a vagyonát, birtokát, királyságát, s neki is legyen valaki öregségére. Elmondja a fiainak a Fehér szerecsen, hogy mit üzent a Zöld király. Azt mondja a legnagyobb: - Elmegyek én! Elindult, felszerelt, ment, ment, s egy folyón kellet áthaladjon. Az apja egy medvebőrbe belébújt, s elfutott eleibe, s a híd alá bebújt. Amikor odaért a fiú, akkor nagy morogva elé állott. A fiú megijedett s hazaszaladott. A király hamarább hazaért, levetkezett s azt mondja: - Na, fiam, te nem mész el soha örökölni. Akkor azt mondja a második: - Elmegyek én! Felszerelt a második is, megindult, s amikor elindult annak is ugyanúgy tett az apja, az is megijedett s visszaszaladott. Azt mondja a legkisebb: - Elmegyek én! Azt mondta az apja neki: - No, elmehetsz fiam, de te sem érsz oda. - Én elmegyek - mondja a legkisebb. Kardot kötött, felült a ló hátára, s mikor odaért a hídhoz, akkor a medvebőrrel az apja elé állott, s morogni kezdett. A fiú leugrott a lováról, s a karddal nekirohant. S akkor azt mondja az apja: - Ne vágj el, mert én vagyok édesapád! No, fiam, te sokkal bátrabb vagy, mint bátyáid. Egy jó tanácsot adok neked: a csupasz emberekkel ne cimborálj sehol! Kerüld ki, hogyha kitudod, s hogyha lehet. Ment tovább, s elköszönt az apjától, s egy nagy erdő kellett keresztül mennie, de amikor az apjától elindult nemsokára megtalálkozott egy öreg anyókával. Az öreg anyókának pénzt adott. Azt mondja neki az anyóka: - Na, fiam, ha bajba kerülsz, engem keress fel! Többet nem mondott az öreg anyóka, s azzal elváltak. Jó utat kívánt neki. Ment, ment, mendegélt nagy kacskaringós utakon az erdőn keresztül, egyszer csak egy csupasz elejébe állott. - Hova mész atyafi? - Én megyek, az én dolgomra. Semmi közöd velem! Azt mondja: - Én elvezérellek, mert itt sokfelé ágaznak az utak, s ha megmondod merre mész, én szívesen segítek. - Engem ne vezérelj, én megyek amerre akarok, s te menj, láss dolgodra! Elkerülte. Tovább megint egy helyt elejébe állott. A csupasz is, merte az egész erdőnek mindenfele formáját, s tudta azt is, hogy hol tud elejébe kerülni. Mondja, hogy ő elvezéreli, s fogadja föl társnak. De a királyfi akkor is kikerülte. Ment tovább, s ment, ment s harmadszor is elejébe állott. No, akkor aztán beszélgetni kezdtek. Ült a lova hátán, s a másik mendegélt mellette, s érdeklődöm, hogy hova megy, de nem árulta el. Meleg idő volt, fel volt pakolva, de volt a kulacsában ivóvíz. Azt mondja a csupasz: - Úgy megszomjúltam.  - Van nekem vizem. Odaadta a kulacsot, s megkóstolta a csupasz. - No, ez meg van melegedve. Öntsük el, én tudok egy jó kutat, jó friss víz van benne. Ott iszunk jó hideg vizet. Elmennek a kúthoz, a lovat megkötik oda, s a csupasz lemegyen, felnyitja a kútnak a fedelét. A csupasz lemegy a lépcsőkön, mert olyan volt a kút. Azt mondja: - Gyere le ide! Milyen jó hűvös van itt. Itt egy kicsit pihenjünk ebbe a meleg időbe. Lecsalja oda, vizet isznak, s akkor egyet ugrik a csupasz, a kútnak a fedelit lecsapja. Azt mondja: - No, most megmondod, hogy ki vagy s merre mész, s mit akarsz? Innen addig nem engedlek ki. Valami irat van nálad? - Van, hogyne - azt mondja. - Esküdjél  fel a kardodra, hogy nekem hűséges szolgám leszel örökre, mert ha nem, a nyakadat elvágom. Add ide az iratokat is! Az iratokat odaadja, s lássa, az iratból, hogy ő a fehér szerecsennek fia, s megyen a Zöld királyhoz örökölni. Elveszi az iratait, s aztán kiereszti, s azt mondja: - No, most én felülök a lóra, te jössz gyalog, s megyünk a Zöld királyhoz, most én örökölöm el a vagyont! Mit volt csinálni, mit nem, menni kellett neki is. Amikor odaérnek, jelentkezik a csupasz, hogy ő a Fehér szerecsennek a fia, s eljött, hogy örökölje el a Zöld király királyságát, vagyonát, országát. A Zöld király a papírt általvette, általolvasta, s szinte ő úgy szerette volna, neki az villant fel az agyába, hogy ő jobban szeretné, hogyha a szolga volna a Fehér szerecsen fia. No, de nem volt mit csinálni. A fiú lett a csupasz szolgája, de úgy kellett a hátánál álljon, hogy meg se moccanjon. Sem pedig senkinek semmit el ne áruljon, hogy a másik mit csinált vele. Egyszer osztán egy vacsoránál salátát ettek.  - Hej, be finom ez a saláta- mond, ja a csupasz -, honnan szerezték ezt? Azt mondja a Zöld király neki, hogy van egy rengeteg erdő erdőben van egy gödör, ezt a salátát úgy nevezik, hogy medvesaláta. s abból csak egy erdész tud hozni valamilyen furfanggal, mert a medve úgy őrzi a salátáját, hogy aki oda próbál menni, azt a medve kivégzi. Na, csupasz hátra szól a szolgájának: - No, pattanj lóra, s végy egy zsákot, menj keresd meg azt a gödröt, ahol a medvesaláta terem, hozz egy zsákkal! Nem mert ellenszegülni, felült a lóra, s ment. Bolyongott az erdőben. Egy helyt meglátott egy kis kunyhót, s megyen oda, hogy abba a kis kunyhóba vajon ki van. S hát az az öreg anyóka van ott, akinek pénzt adott. Azt mondja: - Mi van fiam? - Bajban vagyok. Az a csupasz elvette kardomat, minden iratomat, s ő ajánlkozott be, hogy ő Fehér szerecsennek a fia. Én lettem a szolgája s elküldött engem ebbe az erdőbe, hogy keressem meg a medvesalátát, és vigyek egy zsákkal. - No, látod-e, fiam? Te nekem pénzt adtál, én is segítek rajtad. Én sütök egy pogácsát, odaadom neked, te menj el,- megmagyarázta, hogy melyik gödörbe, hol van a medvesaláta, te menj el oda, de ne menj be a salátához, küjjebb a lovadat kösd meg, s jó meleg idő van, szépen orozkodjál el oda, s látsz egy kutat. A kútnak a szélire ezt a pogácsát tedd le. A medve eljő vizet inni, s akkor meglássa pogácsát, megeszi. A pogácsába én olyat teszek, hogy a medve úgy el fog aludni, hogy három napig nem ébred meg. Várd meg, hogy- egye meg, s menjen vissza oda a bokorba, ahonnat előjött, s egy kicsi idő múlva menj, szedd meg a zsákodat. Úgy is tett. Az anyóka sütött egy pogácsát. Mit tett bele, mit nem, nem tudom, elég az hozzá, hogy elvitte, odalopódzkodott, s a kút szélire letette. Félrehúzódott, s addig várt amíg a medve előjött, vizet ivott, s a pogácsát megette. S elhaladott vissza oda, ahonnat elindult. Még egy darabocskáig várt, várt, hogy aludjon el a medve. A medve elaludt, akkor bement a zsákkal, s teletömte a zsákot medvesalátával. Felült a ló hátára, s megköszönte az anyókának a jó tanácsot, s a segítséget. Hazavitte, mikor meglátta a csupasz, azt mondta: - No lássák, hogy milyen hűséges szolgám van. Hozott egy zsákkal abból a salátából. Nem csak az erdész tud hozni, hanem ez is.  Egy kicsi idő múlva elékerül egy gyémántkő. - Héj be szép ez a kő, honnat került? Azt mondja a király: - Van egy szarvas abban a rengeteg erdőbe, s az egész szarva ilyen ékkővel van kirakva. Az erdész aki a salátát hozta, hozta ezt is, s nekem adta. - Hm - mondja a csupasz a királyfinak -, hallod- e milyen szarvas van ott? Megmondta, hogy ez a szarvas olyan, hogy az az ember akit a szarvas megnéz, rögtön meghal. - Na, menj el, s azt a szarvast végezd ki, s hozd el az egész szarvat, fejestől  mindenestől. Na indulj gyorsan - utasította a fiút. Megint elment az anyókához. Azt mondja: - Ismét bajban vagyok. - Na, mi a baj? - Az, hogy azt mondta a csupasz, hogy azt az ékköves szarvast pusztítsam el, s vigyem az egész fejét, szarvastól, mindenestől. De úgy ügyeljek, hogy egy kő se hiányozzon róla. -  No, állj meg. Most is segítek rajtad. Most meleg van, a szarvas el van az erdőbe bújva, nem jő elé, csak napszentület táján. Menj el, a kútnak a közelibe ássál egy jó gödröt, de akkorát, hogy tudjál belébúni, s amikor a szarvas eléjő, vizet iszik, s leheveredik a kút mellé pihenni, te akkor ugorj ki, s egy kardcsapással a nyakát csapd le, s szökjél vissza, mert rögtön nem döglik meg. Nehogy meglásson, mert ha meglát, akkor meghalsz.  El is ment. Ásott egy nagy gödröt, belébút oda, s egyszer hát jön a szarvas, vizet inni, s a kút mellé lehöngörödött, de szerencséjére háttal arrafele, amerre az ő gödre volt. Akkor, amikor a szarvas elszenderedett, kiugrott, egyből levágta a fejit, s gyorsan visszaugrott.  A szarvas elkiáltotta magát: - Hol vagy te, gyilkos? Bújj elő lássalak meg, ki vette el az életemet? De az öregasszony megmondta, akármit csinál nehogy elébújjon, csak amíg aztán végleg meg nem döglik. Nem is bút elé, egy darabig várt. Azt is megmondta az öregasszony, hogy három nagyot fog nyögni, mikor a harmadik nagy nyögésnek vége lesz, azután bújjon elő mert akkor már meg lesz dögölve. Egyszer aztán nagyot nyögött, kicsi idő múlva még egyet, s végül a harmadikat is kinyögte. Egy kis idő múlva kilépett, elvette a szarvasnak a fejit, s vitt. Felült ló hátára, s amikor hazaért, s azt mondja a csupasz a királynak: - Na lássák milyen hűséges szolgám van nekem, ezt is megcsinálta. De ő azért küldte oda,- hogy hátha elpusztulna valahogy. Esznek isznak, s egyszer csak egy galamb az ablakot megcsapja, megfogódzik, s bészól oda: - Itt esztek, isztok, mulattok, szegény Veres király leányára nem is gondoltok. Akkor visszapillantott a hátához, a Fehér szerecsenre a csupasz - mert így hívták a királyfit is -, az elmosolyodta magát. - Ugye,te tudsz róla? Na te elmész, s elhozod nekem, a Veres király leányát feleségnek. Na gyorsan pakolj, s indulj.  Ült a lóhátára megint, s elindult, azt se tudta hogy merre menjen, csak ment találomra, gondolta addig megyen míg valahol megkapja. Egy helyt ahogy ment, egy hídon kellett keresztülmennie, s a hídon egy hangyalakodalom volt. Megállott s megvárta, míg a hangyasereg elvonul. S amikor elvonultak a hangyakirályné, megállott, s azt mondja: - Állj meg, adok neked egy hangyaszárnyat, s ha szükséged lesz reánk, gyújts meg egy gyufát, égesd el a szárnyat, s mi akkor ott leszünk. Azzal  ment tovább. Tovább egy helyt megint meglátta, hogy egy raj méh megszállott, és találnak haza. Megállította a lovát, megkötte, s egy nagy fenyőfának a kérgét kereken békandarította, s levette, házat épített nekik. Bérendezte a méheket oda, a akkor a méhkirálynő azt mondja neki: - Na, én is adok neked egy szárnyat, s ha szükséged lesz reám, gyújtsd meg szárnyat, égesd el, s én ott leszek. Ment tovább. Amint ment egy helyt, hát egy nagyon nagy ekét vontatnak, s egy nagytorkú ember áll mellette. A földet, ahogy forog föl borozda, szedi fel s eszi meg, s kiáltsa, hogy: - Éhen halok! Mikor odaér, azt mondja neki: - Te mit csinálsz? - Én eszem, de olyan éhes vagyok állandóan, hogy halok meg étlen. Hát te hova mész? - Én elindultam, hogy a Veres király leányát kérjem meg. - Na, engem fogadj föl szolgának, segítségedre leszek. - Jó - azt mondja. Oda is szegült. Tovább mennek, mennek, s egy helyt egy nagy tavat látnak, s egy ember a tóból igya ki a vizet, s kiáltja, hogy: - Szomjan halok! Még vizet, mert szomjan halok! Azt mondja a királyfi: - Te mit csinálsz itt? - Én iszom a vizet, de nem elég. De fogadj fel engem is szolgának, hátha én is a segítségedre leszek. - Jó - felfogadta azt is. Ahogy mennek tovább, hát meglátják egy helyt, hogy egy ember úgy didereg, úgy fázik, hogy reszket. Körülötte zúzmara, s mindent béfogott. S azt mondják neki: - Te mit csinálsz itt? - Én hideget fúvom, és fagyok meg, nem jő egy csepp meleg se. Neki is elmondja a fiú, hogy hova indult, s azt mondja neki a didergő ember: - Engemet is fogadj föl szolgának, hátha segítségedre leszek! Fölfogadja azt is. Az első volt Nagyevő, a második volt Nagyivó, a harmadik pedig Didergő. Továbbmennek, hát látnak egy embert, hogy csak egy szeme van a homloka közepén, s az akkora nagy mint egy csupor. Azt Messzilátónak hívták. Megkérdezték tőle, hogy: - Te mit csinálsz? - Én vígyázkodok, mindent akármilyen messze van, én meglátok. - Én megyek a Veres királyhoz leányt kérni. - Fogadj föl, hátha én is segítségedre leszek. Mennek tovább s egy akkora hosszú embert látnak, hogy majd a fejével az eget éri. Akkora hosszú karjai vannak, hogy a madarakat csak úgy kapkodja össze. Azt Hosszúnyúló Madarásznak hívták. Avval is összebarátkozik, az is bészegődik szolgának, s mennek tovább. Elérkeznek a Veres királyhoz. A Veres királynál béjelentkeznek, hogy ők mit akarnak, hogy a leányát kérjék el. - Hát az fiam, nem olyan könnyen megyen, itt a próbákat ki kell állani, s ha ki nem tudod állani, a próbákat, akkor itt vesztél el.  - Jó - azt mondja -, mindegy. Na, este a király azt mondja: - No, most én összevegyítek egy zsák homokot egy zsák mákkal. Reggelre ki kell válogassátok. Sem a mákban nem szabad, hogy egy homokszem legyen, sem a homokban egy szem mákszem legyen. - Jó - azt mondja, s elgondolkozott. Elévette a hangyaszárnyat, meggyújtott egy gyufát s elégette. Megjelenik a hangyakirályné, s elmondják neki, hogy mi vár rájuk az éjjen. - Feküdjetek le, s aludjatok nyugodtan. Odagyűlt a hangyasereg s kiválogatták a mákot a homoktól, tiszta lett mindkettő. Mikor reggel megyen a Veres király, nézi, s azt, mondja: - Na, jó, ez sikerült, most egy más feladat vár rátok. A kert végén van egy rézház, az alja meg van rakva fával, a jövő éjjen abban fogtok aludni. Bézárta oda őket, s akkor meggyújtotta a fát a rézház alatt. Akkor Didergő azt mondja: - Ti aludjatok, én hideget annyit fúvok, hogy leoltsuk a tüzet. Ő fútta a hideget, úgyhogy ahogy melegedett a rézház, megburázott, e víz csorogni kezdett róla, a tüzet leoltotta. Reggel amikor megyen a Veres király, hát élve van az egész. - Na, ezt a próbát is kiállottátok. Most mást csinálunk. Levágatott tizenkét darab ökröt, tizenkét hordó bort elévett, s azt mondta: - Na, ezt reggelig csontostól megeszitek, a bort is megigyátok mind! Azt mondja a Nagyevő: - Tik egyetek annyit amennyi jól esik, a többit bízzátok reám. Reábízták, ő szépen megette az ökröket mind egy szálig. Nagyivó is azt mondta: - No, ti igyatok a borból annyit amennyi jól esik, a többit megiszom én. Úgy lett. Reggel amikor megyen a Veres király, látja hogy az ökröknek semmije sem maradott meg, mindenesről megették. A boroshordók is üresek. Azt mondja: - Ezt a próbát is kiálltátok. Most arra vigyázzatok, hogy úgy ügyeljetek az éjjen a leányomra, hogy egyáltalán el ne veszítsétek. Őrt állottak az ablaknál. Egyszer egy galamb kirepült, s fenn az égen a hold hátához elbút. Messzilátó nézte hova repül el. Azt  mondja Hosszúnyúló Madarásznak: - A hold hátához van meghúzódva. Az szépen megfogta, s visszahozta, s nem csapta el reggelig. Reggel amikor kivirrad, akkor lássa a Veres király, hogy megvan a lánya, tudott ügyelni rá. A másik este azt mondja: - Na most megint ügyeljetek reá, ha elszalasszátok, nem lesz tietek a lány. Más este is kirepült a galamb az ablakon, akkor Messzilátó nézte, hogy hova lesz el. Akkor fenn az égen a fiastyúk hátához bújt el. Megmondta Hosszúnyúló Madarásznak. Elévette megint. A harmadik este is ügyelni kellett a leányra. A harmadik este mikor kireppent, a patak partján egy komp alá bújt be. Messzilátó akkor is kisére hova lesz el, Hosszúnyúló Madarásznak megmondta, s az kivette, s elhozta. A Veres király reggel azt mondta: - Na, ezeken a próbákon mind keresztülmentek, de most eléállítok még két olyan leányt, mint az enyém amilyen, s ha ki nem tudjátok választani hogy melyik a valóság, akkor nem lesz tietek a lányom soha. Elgondolkoztak, hogy mit csináljanak. A fiúnak eszibe jutott, hogy a méhkirálynő egy szárnyat adott neki. Meggyújt egy gyufát, s e szárnyat elégeti, s akkor megjelenik a méhkirályné, s azt mondja: -  Mi a baj? - Ki kéne választanom, hogy melyik a királykisasszony. - Tudod-e mit, én bérepülök az ablakon, s amelyiknek az orránál matatok, az az. A méhkirálynő bé is reppen az ablakon, s ott zümmög az orránál a királykisasszonynak. A Veres király béjön, s kérdi: - Melyik az én leányom? - Ez, ni - s akkor rámutat. - Na, jól van megnyertétek, vihetitek. Felültek a lóra, mentek, beszélgettek. Ahogy mentek hazafelé, amelyik szolgáját ahol fölvette, azt ott is hagyta. Kettesben maradtak, beszélgettek, összemelegedtek, s végül megcsókolták egymást. Mikor értek haza, meglátta a csupasz, hogy ezek jönnek, és hej, de örvendett, hogy hozzák neki feleségnek a Veres király leányát. Amikor odaértek azt mondja a leány: - Nem miattad jöttem el, én azért, aki a próbákat értem kiállta. Akkor a csupasz nekiszökött a Fehér Szerecsennek, de Fehér Szerecsen megfogta jó erősen, felrepítette magasra, s az mikor leesett összetörte magát s elpusztult. S ezek aztán csaptak egy lakodalmat, akkora hosszú lakodalom volt, hogy három hétig is kitartott, még egy hónapig is hogyha kellett. Éltek éldegéltek, talán ha meg nem haltak, még most is élnek.
Értékelés
★★★½
73 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák