• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Róka koma

Részletek

Látogatás
16662
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Bojtár Endre
Könyv címe
Az aranycipellő
Kiadó
Móra Könyvkiadó - Kárpáti Kiadó
Kiadás helye
Budapest - Uzsgorod
Kiadás éve
1976
Forrás helye
Ukrán
Egyszer a ravaszdi róka tyúkot lopott. Szaladt, szaladt szájában a tyúkkal, hogy meg ne fogják.  Nemsokára ráesteledett. Egy kunyhót látott a közelben, bekopogott, köszöntötte a háziakat: - Jó estét, jó emberek! - Adjon isten jó egészséget! - Engedjék meg, hogy itt háljak. - Igen kicsiny a házunk, drága róka koma, nem tudunk neked fekvőhelyet adni. - Nem baj, majd meghúzódom a lóca alatt, betakarózom a farkammal, egy éjszaka csak megleszek valahogy. - Hát nem bánom, maradj - szólt a gazda. - De van egy tyúkocskám is, hova tehetném éjszakára? - Ereszd a kemence alá. A ravaszdi róka úgy is tett. Éjjel aztán szép csendben felkelt, megette a tyúkot, eltakarította a tollát. Másnap már korán reggel talpon volt, megmosta bundáját, és jó reggelt kívánt a gazdának. - Jaj, hol van a tyúkocskám? - A kemence alatt. - Kerestem már ott, de nem lelem. Leült a róka, és sírva fakadt. - Ez az egy tyúkocska volt minden vagyonom, és azt is elvesztettem. Adj helyette, jó gazda, egy kacsát! Mit tehetett a gazda, odaadta az egyik kacsáját. Ravaszdi tarisznyájába tette a kacsát, és tovább folytatta útját. Futott, futott, de megint rászállott az éjszaka. Bezörgetett egy házba, illedelmesen köszöntötte a gazdát: - Jó estét, jó emberek! - Adjon isten jó egészséget! - Nem kaphatnék éjjeli szállást? - Igen szűken vagyunk, kicsi a házunk, róka koma, nem lesz hol hálnod. - Nem baj, meghúzom magam a lóca alatt, betakarózom a farkammal, úgy alszom majd. - No, hát akkor maradj. - Hanem a kacsámat hová tegyem? - Tedd az ólba a libák közé. A róka úgy is cselekedett. Éjszaka megint felkelt, csöndben megette a kacsát, eltakarította a tollat. Másnap reggel jókor ébredt, szép tisztára mosakodott, jó reggelt kívánt a gazdának, és megkérdezte: - Hová lett a kacsám? Benéztek az ólba – hát látják, hogy nincs ott. Így szól a gazda: - Bizonyára kiengedték a ludakkal együtt. Sírva fakadt a róka. - Ez az egy kacsa volt az egész vagyonom, azt is ellopták. Fizesd meg a káromat, gazda, adj helyette egy libát. Mit tehetett a gazda, odaadta az egyik libáját. Róka koma tarisznyába tette a libát, és folytatta útját. Megy, mendegél... Ismét ráköszöntött az éjszaka. Meglátott egy házikót, belépett, és így szólt: - Jó estét, jó emberek! Engedjék meg, hogy itt töltsem az éjszakát. - Nem tehetjük, róka koma; igen kicsiny a házunk, magunk is alig férünk el. - Nem baj az, bebújok a lóca alá, a farkammal takarózom, úgy hálok az éjjel. - Hát nem bánjuk, maradj. - Hanem a libácskámat hová tegyem? - Tedd be az akolba a bárányok közé. A róka úgy is tett. Éjjel aztán csendesen felkelt, kiosont az udvarra, megette a ludat, elsöpörte a tollakat. Másnap jókor ébredt, megmosakodott, jó reggelt kívánt a gazdának, és megkérdezte: - Hát a ludacskám hová lett? Megnézték az akolban, nem találták. Ekkor így szólt a róka a gazdához: - Sok helyen jártam már, de ilyesmi még nem történt velem, hogy meglopjanak! - Bizonyára agyontaposták a bárányok - válaszolt a gazda. - Akárhogy van, akármint van, de adj a ludamért egy bárányt. Mit tehetett a gazda, odaadta egyik bárányát. A róka betette a bárányt a tarisznyájába, és folytatta útját. Ment, mendegélt, útközben megint ráesteledett. Belépett az egyik házikóba, kérte, hogy adjanak neki éjjeli szállást. - Engedjék meg, jó emberek, hogy itt töltsem az éjszakát! - Nem tehetjük, róka koma, igen kicsi a házunk, magunk is szűken vagyunk. - Nem baj, majd meghúzódom a lóca alatt, betakarózom a farkammal, megleszek valahogy. - Nem bánjuk, hát maradj. - De hová tegyem a báránykámat? - Engedd be a kertbe. A róka úgy is tett. Éjjel pedig szép csendben kiosont a kertbe, és megette a bárányt. Másnap már korán fent volt, megmosakodott, jó reggelt kívánt a gazdának, és ezt kérdezte: - Hová lett az én báránykám? Aztán leült, és keserves sírásba fogott. - Sok helyen jártam már, de ilyesmi még nem történt velem, hogy az egyetlen jószágomat is ellopják. - A menyem engedte ki az ökröket a legelőre, bizonyára a bárányt is kiengedte velük együtt - válaszolt a gazda. A róka meg így szólt: - Hát már volt, ahogy volt, de add nekem a menyedet a bárány helyett! Sírt az após, sírt az anyós, sírt a fiú, sírtak a gyerekek. A róka pedig fogta a menyecskét, és bekötötte egy zsákba. De még mielőtt útnak indult volna, kiment az udvarra. Addig a fiú hamarosan kioldotta a zsákot, kiengedte a feleségét, és egy kutyát tett a helyére. Visszajött a róka, már bele sem nézett a zsákba, a vállára vetette, és útnak indult. Vidáman ballagott, és ezt mondogatta magában: - Tyúkocskáért kacsácskát, kacsácskáért libácskát, libácskáért báránykát, báránykáért menyecskét! Megrázza örömében a zsákot, a kutya meg: ,,Hrrr!" - Tyű, de dühös menyecske - mondja a róka -, hadd nézzem csak meg! Leült, és kibontotta a zsákot. Alig oldotta ki a zsineget, kiugrott belőle a kutya. Megrémült a róka, futásnak eredt, a kutya meg utána, egészen az erdőbe. . . Már majdnem utolérte. De mégsem sikerült megfognia, mert a róka beugrott egy rókalyukba. Ült, üldögélt a rókalyukban, a kutya meg a rókalyuk felett, mert nem tudott utána mászni. A róka kérdezgetni kezdi a fülét: - Fülecském, fülecském, ugyan mit gondoltál, amikor az átkozott eb elől futottunk? - Arra gondoltam, jó gazdám, hogy az a csúnya kutya nehogy utolérjen, és ne tépje szét aranyos bundádat. - Köszönöm, drága kicsi fülecském, aranyos fülbevalót veszek majd neked érte. Aztán a szemét kérdezte: - Hát te mire gondoltál, drága szemecském, amikor az átkozott kutya elől futottunk? - Néztem jobbra-balra, hogy utol ne érjen a kutya, és ne tépje össze aranyos bundádat. - Köszönöm, szemecském, veszek neked érte arany szemüveget. Aztán a lábait kérdezte: - Lábacskáim, lábacskáim, ugyan mit gondoltatok, amikor az átkozott kutya elől futottatok? - Azt gondoltuk, kedves gazdánk: fussunk gyorsan, hogy a kutya nehogy utolérjen, és összetépje aranyos bundádat. - Köszönöm, lábacskáim, veszek nektek érte piros cipellőket ezüstpatkóval. - Hát te mit gondoltál, csúnya, bozontos farkam, amikor a kutya elől menekültünk? A farok igen megharagudott, amiért a róka csúnyának nevezte. Így válaszolt: - Arra gondoltam: a lábad közé akadok, hogy felbukjál, utolérjen a kutya, és lenyúzza az aranyos bundádat. Igen mérges lett a róka a farkán, és kidugta a lyukon. - Nesze, kutya, itt a farkam, harapj le belőle, amennyit akarsz! Le is harapta a kutya a róka farkát tőből. Ezután a róka elment a nyulak közé. A nyulaknak abban az időben még hosszú farkuk volt. Meglátták, hogy a rókának hiányzik a farka, nevetni kezdtek rajta. Azt mondta a róka: - Nem baj az, de most annál jobban tudok körtáncot járni. - Hogyan? - Megtanítlak benneteket is, csak ahhoz össze kell kötnöm a farkatokat. - Hát kösd össze! Összekötözte a róka a nyulak farkát, aztán felfutott egy dombra, és ezt kiáltotta: - Meneküljetek, mert jön a farkas! Nagyot ugrottak a nyulak, ki erre, ki arra, a farkuk meg leszakadt. Amikor aztán látták, hogy nincs veszély, ismét egybegyűltek, mindegyik farok nélkül. Kérdezgették egymástól: - Veled is a róka bánt el? - Az bizony. - Látod, én is ott voltam! Tanácskozni kezdtek, hogyan fizethetnék vissza a rókának a kölcsönt. A róka meg kihallgatta beszédüket, látta, hogy ebből baj lesz, elfutott az erdőből, azóta hírét sem hallották.
Értékelés
★★★½
20 szavazat