• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A kiscsibe meg az öreg macska

Részletek

Látogatás
20066
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
T. Aszódi Éva
Szerkesztette
Bartócz Ilona
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres, Külföldi népmesék óvodásoknak
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
Azt mondta a kiscsibe az édesanyjának: - Anyám, süss nekem egy kalácsot! Beleegyezett tyúkanyó, csak arra kérte a lányát, hozna neki tűzre való forgácsot, amit az emberek eldobnak. Elment a hát a kiscsibe a szomszéd konyhájába, de alig kezdte fölcsipegetni a forgácsot, meglepte egy öreg macska, s ráförmedt, hogy megeszi: - Szépen kérlek, engedj utamra - könyörgött a kiscsibe. - Neked adom a fele kalácsomat. - Jól van - szólt az öreg macska. - Eredj, hozd a kalácsot! Hazavitte a kiscsibe a forgácsot, és elmesélte az anyjának, hogy mi történt vele. - Sose búsulj, kislányom - vigasztalta tyúkanyó. - Akkora nagy kalácsot sütök neked, hogy jóllaksz vele te is meg az öreg macska is. Megsütötte a tyúkanyó a nagy-nagy kalácsot, odaadta a kiscsibének, s figyelmeztette: ne felejtse el, hogy a fele az öreg macskáé! Hanem a kalács olyan nagyon ízlett a kiscsibének, hogy bizony nagy mohón az egészet felfalta. Akkor aztán szaladt az anyjához: - Mit tegyek, most, jó anyám? Mind megettem a kalácsot! - Ej, te falánk jószág! - pirongatta meg tyúkanyó. - Talán el is feledkezett a macska a kalácsomról - reménykedett a kiscsibe. - Talán el se jön érte, talán nem is tudja, hol lakunk. Hanem alighogy ezt kimondta, már ott is termett a macska. - Jaj, nekem, szegény fejemnek...Most mi lesz? - sírt-rítt félelmében a kiscsibe. - Gyere csak utánam - mondta neki tyúkanyó, s beszaladt a szomszéd konyhájába. A kiscsibe meg utána. A konyhában körülnéztek alkalmas búvóhely után, megláttak egy jókora agyagköcsögöt, s hamar belebújtak. Látta az öreg macska, amint tyúkanyó és a kiscsibe elszaladt, s ugyancsak megmérgesedett. - Hol van a fele kalácsom? - kiáltotta. - Nyomban megeszlek, adta falánk csibéje, de még az anyádat is! Azzal beszaladt a konyhába a szökevények után. De akármerre nézett, nyomukat se látta. "Pedig itt kell lenniük - gondolta magában. - Hiszen láttam, amikor beszaladtak. Márpedig itt nincs más ajtó, csak ez az egy. Előbb-utóbb majd csak előbújnak rejtekhelyükről." Így aztán leült a küszöbre, és várt-várt türelmesen. A köcsög belsejében csak úgy reszketett a kiscsibe meg a tyúk, olyan nagyon féltek. Hanem ahogy teltek-múltak a percek, a kiscsibe lassan visszanyerte a bátorságát, s nyugtalanul izegni-mozogni kezdett. Suttogva odaszólt az anyjának: - Tüsszentenék, édesanyám! - De bizony nem tüsszentesz! - válaszolta mérgesen tyúkanyó. - Meghallja az öreg macska, és belenéz a köcsögbe. Eltelt egy perc, kettő - hát a kiscsibe megint megszólalt suttogva: - Igencsak tüsszentenék, édesanyám! - Azt a mindenségét! Mondom, hogy nem tüsszentesz! - mordult rá az anyja. Eltelt négy perc, eltelt öt perc - de a kiscsibe egyre keservesebben sóhajtozott: - Édesanyám, most már nagyon-nagyon tüsszentenék! Erre az édesanyja is elveszítette türelmét. És így szólt: - Tüsszents hát, de halkan! A kiscsibe azonban akkorát tüsszentett, hogy a köcsög egyszeriben szétrepedt, s tyúkanyó meg a kiscsibe ott kuksoltak a sok cserép között. Szerencséjükre az öreg macska azt hitte, hogy az ég dörög, és ijedtében elszaladt. Így aztán a tyúkanyó épségben-egészségben kitotyogott a konyhából, a kiscsibe meg nagy peckesen ott billegett a nyomában. 
Értékelés
★★★★
38 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák