Egy bivaly barátságot kötött egyszer egy szarvasmarhával. Együtt jártak legelni a rétre. Egy napon azonban olyan nagy meleg volt, hogy enni sem volt kedvük.   A bivaly megszólalt:   -Barátom, vessük le a bőrünket, és menjünk el fürödni!   Tüstént levették a bőrüket, és bementek a vízbe. Közben megeredt az eső. Megijedtek, hogy a bőrük megázik, amit a parton hagytak. Azonnal kimentek a vízből, hogy felöltözzenek. De annyira siettek, hogy a bivaly a szarvasmarha bőrét vette fel véletlenül, a szarvasmarha meg a bivaly bőrét. A szarvasmarhának bő volt a bivaly bőre, lötyögött rajta, a bivalyon meg feszült a szarvasmarha bőre, alig tudott mozogni, de többé nem vehették már le.   Ezért van, hogy bármilyen kövér is a szarvasmarha, a bőre mindig lötyög rajta, míg a legsoványabb bivalyon is mindig megfeszül a bőr.