• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Péter és Pál

Részletek

Látogatás
7311
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Orbán Dénes
Könyv címe
Úz-völgyi népmesék
Kiadó
Tillinger Péter műhelyében Szentendrén
Kiadás helye
Szentendre
Kiadás éve
1997
Péter és Pál testvérek voltak, mégpedig ikertestvérek. De olyan egyformák voltak, hogy megkülönböztetni az egyiket a másiktól nem lehetett. Péter megházasodott, Pál nem. Vadászattal foglalkoztak mind a ketten. Mentek vadászni, s elértek egy útelágazáshoz. Volt egy nagy fenyőfa, és belévágták – mert mind a kettőnek tőr volt a kezébe – belévágták a tőröket a fába. Egyik, egyik felé ment, a másik, másik felé. Azt egyezték meg, hogy amelyik hamarább visszajő, kihúzza a tőröket. A tőröknek a nyomán víz jő ki, akkor a másik életbe van s ha vér jő ki, akkor meg van halva. Pál minden esetre hamarább visszajött, mert Péter ahogy ment, egy helyt meglátott egy sánta nyulat. Reáfogta a puskáját, de a nyúl elszaladott. Tovább ment egy kicsivel, s meglátott egy rókát. A rókának volt két kölyke, az egyik sík volt, a másik borzos, a borzosat sikította, s a síkot borzította. A puskát reáfogta, hogy lője meg a rókát, s a róka azt mondja: - Neked adom az egyik fiamat, csak hagyj békét nekem. Melyik kell? Azt mondja: - A borzos. No, odaadta. Ment tovább meglátott egy farkast, megint reafogaja a puskát, s amikor a puskát reafogaja, látja, hogy annak is két kölyke van, az egyik sík volt, a másik borzos. A borzosat sikította, a síkot borzította. Azt mondja: - Ne lőj meg, neked adom az egyik fiamat, melyiket adjam? Azt mondja: - A borzost. Nekiadta, békit hagyott a nagynak, s ment tovább. Tovább meglátott egy medvét, reafogja a puskát a medvére, hogy lője meg, s azt mondja: - Ne lőj meg! Mert annak is volt két fia. Az egyik sík volt, a másik borzos. Az egyiket sikította, a másikat borzította. Azt mondja, hogy: - Ne lőj meg! Neked adom n egyik fiamat, melyiket adjam? - A borzosat. Ment tovább, s ahogy megyen tovább, a sánta nyúl megint elszaladott, egyből besötétedett. Hát, gondolta magában, mi dolog lehet, hogy ő azt a nyulat nem tudta lelőni. Sötétben ment tovább, s egy helyt meglátott egy tűzvilágot. Megyen a tűzvilág felé, körülnéz, s hát a tűz mellett nincs senki. Letelepedik a tűz mellé, s akkor hallja, hogy valaki azt mondja: - Jaj, úgy megfáztam erejsz le! Megvigyázkodik, hát egy vénasszony fel van mászva egy fára, s az kérez. Azt mondja a fiú: - Gyere le! Lejöhetsz nyugodtan. - Igen, de az állataid megmarnak. - Azok nem, gyere nyugodtan. S azt mondja, hogy: - Levetek három szőrszálat, tedd a három állatra, s akkor én nyugodtan lemegyek. Akkor tudom, nem marnak meg. Levetett három szőrszálat. Péter felvette, s a három állatra reátette. Lejött a vénasszony, letelepedett Péter mellé. Péter szalonnát, s kenyeret vett elé, s elkezdte sütni, hogy egyék. Az is elévett egy nagy varas békát, felhúzta egy nyársra, és sütte. Döfte a Péter szalonnájához, azt mondja: - Én eszek kenyeret, szalonnát, s te eszel  varas békát. - Ülj szépen - mondja Péter -, mert hozzád ütök! No, de, csak ment a komédia, csak döfte oda s egyszer Péter megharagutt, sirítette, s szemközt vágta jól a szalonnával. Akkor nekiszökött a vénasszony, elkezdtek birkózni, s lenyomta Pétert. Péter szólítja az állatait, s há kővé vannak válva, egyik se mozdul.  Ott megölte szépen Pétert, a vén boszorkány s elvitte.  Volt neki lakása, a lakásában volt egy tornác, s a tornácban volt egy nagy kád, a kádba belétette. Pál egyet került, visszamegyen, kihúzza a tőrt, s hát a Péter tőre nyomán vér jön ki. Elment, haza, megvigyázkodott, de a felesége nem ismerte meg - Péternek a felesége -, hogy Pál jött-e vissza, vagy Péter, mert úgy hasonlítottak. Egyet fordult, s azt mondja: - Megyek ismét egyet vadászni. De nem mondta meg, hogy baj van. Ment az útágazáshoz. Ő is arra az útra tért, ahol a testvére elveszett. S amikor ment, meglátta a rókát, a rókára reáfogta a puskát. A róka megszólalt: - Ne lőj meg! A kölykömet neked adom. Ő is pontosan úgy járt, mint Péter, úgy volt a rókával is, úgy a farkassal is, szintén a medvével is S tovább, mikor tovább megyen, meglátta a nyulat s a nyúlra reáfogta a puskát, rálőtt, de nyúl elszaladott. Hát, elgondolta magában, hogy mi lehet az. -  Az én puskám nem tévesztet soha, s ne tudtam azt a nyulat meglőni?  Rögtön bésötétedett. S ment tovább, ment, amikor elért odáig ahol a tűz volt, hát a tűz megint kigyúlt, ő is odamegyen, de nem lát senkit sehol. A tűz mellé letelepedik, s akkor hallja azt a hangot, hogy megint kérezik le valaki. S hát Nézi, egy vénasszony fel van mászva a fára. - Erejsz le! - Gyere le - azt mondja. - Igen, de az állataid megharapnak. - Ezek nem, gyere le! - Levetek három szőrszálat, tedd az állatokra, s akkor nyugodtan lemegyek. Levetette a szőrszálakat, de a szél elfutta, s a tűzbe estek. - Gyere le - azt mondja, s úgy tett, mintha reátette volna a kutyákra, de nem vót amit. – Gyere le, nem bántanak az állatok. Lejött. S kenyeret, szalonnát vett elő Pál, a vénasszony is elő egy nagy varas békát és megint felhúzta a nyársra, s sütték ott ketten. Döfte hézzá a Pál szalonnájához, s azt mondja Pál hogy: - Majd a szemed közzé vágom, hagyj békit nekem! De a vénasszony mondta: - Én eszem szalonnát, s kenyeret, s te eszel varas békát. Egyszer aztán Pál is megharagudott, s a szeme közé vágta a szalonnát. Akko r kiszökött a vénasszony, hát majdnem lenyomta. Igen, de akkor Pál szólította az állatait, s az állatok gyorsan odaszökdöstek, megragadták a vénasszonyt. - Jaj, jaj, jaj! Ne öles meg, a testvéredet visszaadom, én vittem el. Elmennek a vénasszony házához, s hát bele van egy kádba téve Péter.  A vén boszorkány, megélesztette, mikor megélesztette, akkor Péter és Pál, darabokra vágták a vénasszonyt, s otthagyták. Péter elment haza a feleségéhez. S Pál indult más útra.  Ment, ment, mendegélt, falukon, városokon keresztül, nem foglalkozott többet a vadászattal, s amikor egy városkába beért, látja, hogy azt tiszta gyászba van. Mindenütt feketével bé van húzva az egész város. Kérdi: - Mi itt a baj? Mért van az, hogy a városban ilyen gyász van?  Azt mondják, hogy van egy sárkány a király udvarában, s a vizet úgy elvette, hogy nem ad a városnak egy cseppet sem, csak úgy, ha egy leányt odaadnak neki. Most a leányok úgy kifogytak ebből a városból, hogy csak egy maradt. Most már azon voltak megijedve, hogy azt az egyetlen egy leányt, a királylányt is oda kell adják a sárkánynak. Akkor aztán többet nincs ahonnat adjanak, szomjan kell az egész város népének elpusztulnia. Azt mondja Pál: - Nem baj, elmegyek én, hátha el tudnám pusztítani azt a sárkányt. A király kihirdette, hogy neki adja a leányát, aki megmenti, és a fele királyságát. Pál elment oda, s jelentkezik a királynál, hogy ő megpróbálkozik elpusztítani a sárkányt, csak mondják meg, hogy honnan tudja meg, hogy mikor jő a sárkány. Azt mondják: - Nézzed a kút vizét, mikor kékből sárgára vált, akkor érkezik a sárkány. Volt egy Veres herceg. A Veres herceg felmászott egy eperfára, ami a kút mellet volt, s meg akarta nézni, hogy lesz a sárkánynak az elpusztítása. Mikor a sárkány jött, megkékült a víz, mikor megsárgult, akkor Pál odaállott a kút mellé. Hét feje volt a sárkánynak. A állatai melléje, amikor a sárkány az első fejét kidugta, akkor ő a karddal lecsapta a fejét, leszakadt.  Kidugta a másik fejét, azt is lecsapta. Mikor a hetedikre került a sor, azt mondja a sárkány: - Ne ölj meg! Visszaadok mindent, csak ne ölj meg! - Na, gyere ki. De akkor már csak egy feje volt. Akkor a sárkány is védekezni akart, hogy ne tudja levágni, de akkor az állatok megragadták, nem tudott megmozdulni se. Pál elvágta a hetedik fejét is. Mindezt a Veres herceg fenn a fáról nézte. A királynak a leánya leült a fa tövibe. Pál a küzdésbe belefáradott, ledőlt, s a fejit az ölibe hajtotta a királylánynak. A Veres herceg szépen leszállott onnat, s szépen Pálnak a nyakát elvágta. Bement, jelentkezett a királynál. De azt mondta a királykisasszonynak, hogy nehogy elárulja, hogy nem ő mentette meg az életét, mert akkor őt is megöli. Az nem mert szólni semmit. Akkor a király csapott egy nagy lakodalmat, férjhez adta a Veres herceghez a leányt. A lakodalom ahogy folyt, az állatok felébredtek, látják, hogy a gazdájuknak el van vágva a nyaka. A medve reámordult a rókára: - Fuss hamar élő-haló fűért, hogy a gazdánkat gyógyítsuk meg! Azt mondja a róka: - Há, én kicsike vagyok, rosszul tudok futni. Reámordult a farkasra. A farkas azt mondja: - Elfutok én! El is futott, s hozott élő-haló füvet. Megkenték a nyakát, visszatették a fejit, s felébredt a gazdájuk. - Ej, milyen jót aludtam! S azt mondják neki: - Végleg elaludtál volna, ha mi nem vagyunk. Azt mondja a rókának: - Hozz egy kast! Az hozott a szájában egy füles kast. - Menj el, hozz süteményt nekünk is, mi is faljunk valamit. Az új párok, tizenkét párnára voltak felültetve, s a legalsó párna alá egy gereben volt állítva. Mikor a róka bement a kassal, akkor három párna kiugrott a vőlegénynek a feneke alól, s alább esett. Reáordított: - Hajtsátok ki azt a rókát! Azt mondja a királykisasszony: - Hagyjatok békit szegénynek, inkább rakjátok meg a kosarát süteménnyel! Megrakták. Kivitte, s megették. Akkor ment a farkas. Mikor a farkas bément, arra is reáordít: - Hajtsátok ki azt a farkast innen! Azt mondja akkor is a királykisasszony: - Hagyjatok békit neki, inkább rakjátok meg a kasát süteménnyel. Megrakták, de akkor megint három párna kiugrott a feneke alól. Tizenkettő volt, akkor hat még ott volt maradva. Akkor ment a medve. Arra is ráordított, de a kisasszony nem engedte meg, hogy kikergessék. Megrakták annak is a kosarát. Akkor megint három kiugrott, csak három maradott. Akkor ment Pál. Mikor Pál bélépett kiugrott a másik három is, s a Veres herceg beléesett azokba a gerebenekbe. Akkor a leány leugrott onnat, ahova fel volt ültetve, a nyakába ugrott Pálnak, s azt mondta az apjának: - Édesapám ez mentette meg az életemet! Ennek leszek a felesége. Akkor a veres herceget kivégezték. Pállal folyt a lakodalom tovább, Pál lett a vőlegény így osztán tartott a lakodalom addig, hogy a tehén az egyik véginél megfolyatott, s amikor a másikhoz ért, megborjúzott. Akkora hosszú lakodalom volt. Tehát, ha nem hiszik, akkor menjenek el s valakit kérdezzenek meg, hogy látták- e valahol. Élnek, éldegélnek s talán még most is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★½
4 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák