• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Vert viszi veretlent

Részletek

Látogatás
9455
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy róka. Ez a róka erősen ravasz volt. Összetalálkozott a farkassal. Azt mondja a farkasnak: - Hallod-e, te farkas koma, tudok a falu végén egy lakodalmat, menjünk el oda, ott lehet jókat enni. - Jól van, nem bánom - egyezett bele a farkas. Elmentek. Bent a házban szólt a muzsika, táncoltak az emberek, az asszonyok sujjogtattak, rikoltoztak. A farkas és a róka, volt egy kamara, abban volt a sütemény, a bor, a sör, oda bementek. Ettek jókat, ittak. A farkasnak olyan kedve kerekedett, hogy még énekelt is. Valahogy így: - Nyek, kedvem, nyek-nyek-nyek! Nyek, kedvem, nyek! A róka a sarokban kaparta a likat. Azért, ha véletlenül bemegy valaki, ki tudjon bújni. Azt kérdi a farkas: - Mit csinálsz, róka koma? - Én csak így táncolok. - Na, én még ilyen táncot nem láttam! - csodálkozott a farkas, azzal ivott tovább. A róka meg kaparta a likat, kaparta a likat. Egyszer csak azt mondják az emberek: - Halljátok, itt valahol farkas bujkál, mert hallottuk, hogy hujjogtat:,, hu-, hu-hú, nyek, kedvem, nyek!''Az emberek kapára, kaszára kerekedtek, és benéztek a kamra ablakán, hát ott a farkas és a róka. Kinyitották hamar az ajtót, csihi-puhi, a farkast jól elverték, de a róka a likon kiugrott s elfutott. A farkast jól eltángálták, s kihajították az útra. Szegény farkas, fájt minden csontja a nagy veréstől, de a rókának semmi baja sem volt. Összetalálkozik a farkassal, azt mondja neki: - Mi van farkas koma, téged is megvertek? - Meg hát, alaposan - panaszkodott a farkas. - Téged is megvertek, róka koma?  – Engem is jól helybenhagytak! (Pedig nem is verték meg, igaz-e, a rókát.) Azt mondja a róka: - Gyere, menjünk be az erdőbe, farkas koma, nehogy ránk találjanak az emberek! – Mennék én, de nem tudok. Csak úgy tudok menni, ha felülhetek a hátadra. Szegény farkas, úgy sajgott minden porcikája, s a róka felkucorodott a hátára, pedig neki kutya baja sem volt, s úgy mentek az erdőbe. Ahogy mentek a farkas vitte a rókát, a róka elkezdett énekelni: - Vert viszi veretlent, s a feje is töretlen. Azt kérdi erre a farkas: - Mit énekelsz, róka koma? – Hát csak így pusmogok magamban. Megint rázendít a róka: - Vert viszi veretlent, s a feje is töretlen. - Hallottam, mit mondtál - torpant meg a farkas -, azt mondod, hogy engem jól megvertek, még a fejemet is összetörték, s neked semmit se csináltak. Levetette a rókát a hátáról, s bement a farkas az erdőbe. Ott ült vagy három napig, olyan beteg volt. A róka közben olyan ravasz volt, kifeküdt az útra, az országútra. Egyszer csak jön egy szekér, rajta ül egy szegény ember. Hajtotta a lovakat, s hátul a hordóban volt sok-sok hal. Vitte a szegény ember eladni a halat. Meglátta a rókát. - Jaj, itt hever az úton egy róka megdögölve! Én ezt hazaviszem, megnyúzom, jó lesz a feleségemnek a kabátjára prémnek, nekem, sapkának. S a rókát felhajította a hordó tetejére, ahol a halak voltak. Igen, de a róka nem volt ugye megdögölve. Hát akkor, gyerekek, a róka ingben s gatyában volt, bekötötte az inge derekát, és kebelibe csak rakta a halakat, csak rakta a halakat, csak rakta a halakat, s úgy megrakta, hogy tele volt púposan. S akkor leugrott a szekérről. Egyszer a szegény ember néz vissza, hát volt róka, nincs róka. A róka beszaladt az erdőbe, s elkezdte enni a halat. Odakullogott a farkas lesoványodva, jól megverve, kiéhezve. - Mit eszel, róka koma? – Mit eszem? Hát halat. Nem látod? - Hol szerezted? - Úgy fogtam a vízben. - Hát, hol fogtad te azt a sok halat, mikor be van, fagyva a víz jég borítja? - Hát, odamentem a jégre - füllentette a róka -, s kapartam egy kicsi likacskát reá, és azon bedugtam a farkamat, s a halak mind reákapaszkodtak, reágyűltek, és akkor megrántottam a farkamat, és kihúztam a sok halat. - Adj belőle egy kicsit! - könyörgött a farkas. – Nem adok én! Fogjál magadnak, ha halat akarsz enni! - Akkor gyere, mutasd meg, hol fogtad! Elvitte a róka a farkast, ahol a legvastagabb volt a jég.  - Na - azt mondja - most itt kaparjál likat! Kaparta a farkas a likat, kaparta a likat, s mikor egy kicsi likacskát kapart farkát belédugta, és leült a jégre. Azt mondja a róka: - Mit érzel? - Érzem, hogy igen szorítja valami a farkamat. - Igen, mert kapaszkodnak reá a halak. Közben fagyott oda a farka. Újra kérdezte a róka: - Na, most érzesz-e valamit? – Úgy odaszorította a sok hal, hogy ki se tudom húzni a farkamat. Akkor a róka futás be az erdőbe. Otthagyta a farkast. Nahát, a farkas egy darabig kínlódott, húzta a farkát, de nem tudta kicibálni. Székely asszonyok mentek arrafelé, vittek egy cseber gúnyát mosni a Szucsávára, nagy sulykokkal, padocskával. Észrevették, hogy ott a farkas, és sipp-supp, jól elverték. Szegény farkas egyet rántott a farkán, s az bizony beleszakadt. Farkatlan, ahogy csak tudott, befutott az erdőbe. A róka, többet nem mert a farkasnak a szeme elé kerülni, mert a farkas úgy haragudott reá, hogy azt mondta, ha találkoznak, elintézi. Hogy aztán mi történt velük ezután, azt nem láttam. Biztos még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★★
14 szavazat