Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. Azoknak annyi gyermekük volt, mint a rosta lika, tán még eggyel több. Olyan szegények voltak, hogy ennivalóra sem tellett. A szegény asszony átment a szomszédba, s könyörgött, adjanak egy kis tejet a gyermekeknek. Adtak is szívesen. Hazavitte, de az ura, mikor meglátta, így szólt: - Add ide, édes feleségem, csak egy kicsit igyak bel le! Megfogta a fazéknak a két fülét, s odaemelte a szájához. De, hogy fogta, hogy nem, olyan ügyetlenül fogta, hogy a mellét leöntötte, s az asztalra lecsepegett a tej. Nagy meleg volt, nagyon sok volt a légy, s a legyek arra a tejre mind reágyűltek. A szegény ember odacsapott, s tizenkettőt eltalált. Na, azt mondja: - Ebből én még híres ember leszek. Elővett hamar egy darab papirost, s ráírta, hogy tizenkettőt egy csapásra, s felragasztotta a homlokára. - Édes feleségem s gyermekeim, isten veletek! Én híres ember lettem, s most elmegyek vándorolni. Addig haza se jövök, amíg egy zsák pénzt nem hozok. ,,Na - gondolta magában a szegény asszony -, ez megbolondult!" S azzal a szegény ember elment. Hát ment, vándorolt. Beért egy erdőbe. Sötét lett, s látott egy kicsi füstöt. Közelebb ment, hát egy akkora ördög feküdt ott, hatalmas két nagy szarva, hosszú farka volt, s aludt a tűz mellett. Gondolta magában a szegény ember:,, hogy tudjak én most odamenni? Hogyha felköltöm, mit szól? Mit keresek itt? Lehet, hogy feldöf avval a nagy szarvával. Így hát az ördögön kívül lefeküdt. Egyszer csak felébredt az ördög. Nagyot nyújtózkodott, s akkorát prüsszentett, hogy a fák csak úgy reszkettek az erdőben tőle. Megszólalt a szegény ember: - Itt vagyok, itt vagyok! - Ki beszél itt? - kérdezte az ördög. - Én vagyok. Akkorát prüsszentettél, hogy most születtem meg - füllentette a szegény ember. -Hogyhogy? – csodálkozott az ördög. - Ki van írva a homlokodra, hogy tizenkettőt egy csapásra. - Hát igén, ilyen erősen születtem - toldotta meg a szegény ember. - Na, jól van, meglátjuk, milyen erős vagy. Mert én ezt nem hiszem el - hitetlenkedett az ördög. - Nézd csak, itt van ez az ostor. Én egyet rittyentek, s utána rittyentsél te egyet! Majd meglátjuk, ki rittyent nagyobbat. Avval az ördög elvette az ostort, s akkorát rittyentett, hogy a szegény ember ijedtében felugrott egy fára. - Hát te mit keresel ott, te szegény ember? - Én? Hát nem látod? Csak megmetszettem ezt a fát, annyi száraz ág van rajta. - Hát nem féltél a rittyentéstől? - Dehogy féltem! Ha félnék, akkor nem volnék itt – hazudta a szegény ember. - Na, gyere le arról a fáról, s rittyents te! Elvette a szegény ember az ostort, de még meg se tudta emelinteni. Olyan nehéz volt. Ekkor alkudozni kezdett: - Hallod-e, te ördög! Én akkorát rittyentek, hogy a fejed szétesik. Előbb tegyünk egy abroncsot a fejedre. - Volt ott egy abroncs, hamarjában ráhúzták az ördög fejére, s a szegény ember a kalapácsával nagyokat ütött reá. Azt kérdi az ördög: - Rittyentettél-e? - Nem hallod, hogy rittyegtetek? - S azza| ütötte tovább az ördög fején az abroncsot. Az meg azt hitte, hogy az ostor hangja hasogatja a fülét. -Jól van, ne rittyegtess, elhiszem, hogy te vagy az erősebb - adta meg magát az ördög. Akkor a szegény ember levette az abroncsot. Az ördög pedig így szólt: - Gyere, elviszlek a pokolba. Megmutatlak édesanyámnak, hogy te vagy az erősebb. Hát ment a szegény ember az ördög után, ment, s egykettőre meg is érkeztek a pokolba. Mondja az ördög az anyjának: - Édesanyám, hoztam egy szegény embert. Azt állítja, hogy akkor született, amikor én prüsszentettem. - Én azt nem hiszem el- felelte az öregasszony. - Hozd csak ide a vasrudakat, emeld fel a szemhéjamat, nézzem meg jobban! Oda is vitte az ördög a vasrudakat, felemelte az anyjának a szemhéját. Nézi a szegény embert erről, nézi arról. - Hát az már nem igaz, hogy ez az ember olyan erős, Tudod mit? Menjél el, hozzál vizet! S utána elküldöd a szegény embert, hozzon ő is. Az ördög hamar elővett egy nagy hordót. A fél vállára kapta, s elment, s telehozta vízzel a kútról. Azt mondja a szegény embernek: - Na, itt ez a hordó, most te hozzál vizet! Bezzeg a szegény ember a hordót meg se tudta emelinteni. - Nincsen egy jó vastag láncod? - kérdi a szegény ember. - Van biza! - mondja az ördög. - Minek kellene az neked? - Annak, hogy én elviszem azt a láncot, s a kutat kihúzom gyökerestül, mindenestül, s idehozom nektek az udvarra. Nem járok én ilyen semmi hordókkal mindennap vízért. - Jaj, ide ne hozd, szegény ember, mert még valaki bele talál esni! - ijedezett az ördög. Mondja az anyjának, hogy mit akar a szegény ember, hogy az egész kutat ide akarja hozni. - Édesanyám, adjunk neki egy zsák pénzt, s menjen, amerre lát, nem bajlódom vele. - Hallod-e, édes fiam, az éjjel még háljon itt, s majd holnap reggel útnak ereszted. Na, vacsorát adtak a szegény embernek, s lefektették. S mikor hogy elaludt volna, azt mondja az ördög az anyjának: - Édesanyám, üssük agyon ezt a szegény embert! - Jól van. Van ott az a vasrúd, amivel emelgeted a szemem pilláját, azzal koppints a fejére egyet. De várjál, hogy előbb aludjon el jobban. Hallotta ezt a szegény ember. Felkelt, s egy darab fát bedugott a takaró alá, egy fazekat s a kucsmáját belehúzta a fa végébe, ő meg bebújt az ágy alá. Mikor az ördög gondolta, hogy a szegény ember már alszik, odalopakodott a vasrúddal, s egyet-nagyot koppantott a vasfazékra. Kiszólt a szegény ember az ágy alól: - Ne simogasd a fejemet! No, erre úgy megijedt az ördög, hogy azt se tudta, mit csináljon. Még egyet koppintott. Azt mondja megint a szegény ember: - Mondtam, hogy ne simogasd a fejemet! Visszaszaladt az ördög, s mondta az anyjának: - Édesanyám, akkora kettőt sóztam rá. A szegény ember meg azt mondta, hogy simogatom a fejét. Azzal lefeküdt az ördög. Reggel, mielőtt felkelnének, a szegény ember kibújt az ágy alól, s a fát és a vasfazékdarabokat betette az ágy alá, s ő bebújt az ágyba. Nemsokára felkelt az ördög meg az anyja, odamentek az ágyhoz, hát a szegény embernek semmi baja. - Hogy aludtál? - kérdezi az ördög. - Én jól - feleli egykedvűen a szegény ember. - Csak az éjjel, nem tudom, ki simogatta úgy a fejemet. "Jaj, jaj - gondolta magában az ördög -, hát, ha ez neked simogatás volt!" Kérte megint az anyját: - Édesanyám, adjunk neki egy zsák pénzt! Menjen, ne is lássuk. - Hát én nem bánom - egyezett bele az öregasszony. -  Na, te szegény ember! - hívta oda az ördög. - Itt van ez a zsák pénz, vigyed isten hírével! - Nem úgy van az, ördög! Én el se hoztam azt a zsák pénzt, s haza se viszem. Ha úgy akarod, hogy elmenjek, vidd haza te! S a teteiében még engem is! Mit volt mit tenni, az ördög egyik vállára felvette a szegény embert, a másik vállára azt a zsák pénzt, és elindultak menni. Hát, ahogy mentek, beértek a falu végére. A szegény embernek is sok gyermeke volt, s másnak is, majdnem minden háznál. A gyerekek kigyűltek a falu végére, hogy ott szembekötőzzenek, játsszanak. Mikor meglátták a szegény embert az ördöggel visítani kezdtek, s futásnak eredtek. Azt kérdi az ördög: - Miért futnak úgy a gyermekek? - Hát azért, mert meg akarnak téged enni. Szólnak a többieknek is, hogy azok is jöjjenek. Megijedt az ördög, ledobta a szegény embert s a zsák pénzt. S futás vissza a pokolba. A zsák kihasadt, a pénz mind kiszóródott. A szegény ember meg visszahívta a gyermekeket, azok mind felszedték a pénzt. De azért a szegény embernek is hagytak. Így aztán kicsit meggazdagodott. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!