A szegény ember vására

Részletek

Látogatás
4732
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Szerkesztette
Boldizsár Ildikó
Könyv címe
Az egynapos király
Kiadó
Palatinus
Kiadás éve
2001
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt két gazdaember. Olyan gazdagok voltak, hogy azt se tudták, mennyi pénzük van. Éppen mellettük a szomszédban lakott egy szegény ember, aki bizony megszámlálhatta, hogy mije van. Nem volt egyebe, csupán egy kis tehene, de az se volt nagyobb, mint egy jó esztendős borjú.Egyszer a vásárra készült a két nagygazda. Meghallotta ezt a szegény ember felesége, s azt mondta az urának: - Hallja-e, ezek a nagygazdák a vásárba mennek. Menjen el kend is azzal a tehénnel, és próbáljon szerencsét, de oda ne adja senkinek, amíg áldomást nem fizetnek. Így is lett. Másnap szépen felkerekedtek, s elindultak a vásárba. Elöl ment a két nagygazda. Egyik hat ökröt hajtott, a másik négyet. Utánuk kullogott a szegény ember a kis tehénnel.Amint beérkeztek a szekérútra, találkoztak egy emberrel, aki egy szürke kecskét hajtott a vásárra. Szemet vetett a kecskés ember a kis tehénre, és azt mondta a szegény embernek: - Hé, bátya, nem cseréli el velem azt a tehenet? - Én bizony igen, ha jó áldomást fizet. Mindjárt megitták az áldomást, és mentek tovább. Amint a szegény ember a vásárba ért, s erre-arra térítgette a kecskét, egyszer csak megszólította egy ember, aki egy ludat árult: - Hé, bátya, nem cseréli el azt a kecskét ezzel a lúddal? - Én bizony el, ha áldomást fizet. - Fizetek biz’ én, hallja. Erre megisszák az áldomást, és most már ketten mennek tovább a vásári sokadalomban. Hát egyszer csak egy ember jő szembe velük, s egy szép nagy kakast hoz az ölében. Megáll a kakassal, s azt mondja a szegény embernek: - Hé bátya, nem cseréli el ezt a kakast azzal a lúddal? - Én bizony miért ne - mondja a szegény ember -, ha egy jó áldomást fizet. Erre bementek a kocsmába, s inni kezdték az áldomást. Egyszer csak azt mondja az egyik pajtás: - Nem jól van ez így, bátya. - Hát hogy lenne jól, pajtás? - Hát úgy, hogy ezt a kakast öljük meg, s az áldomás mellett együk meg. - Biz’ ez nem lenne rossz, pajtás. Megölték a kakast, s hárman úgy jól laktak véle, hogy még a hasuk is félreállott. Ital is volt bőven.No, de végül elfogy az áldomás, s azt mondja a szegény ember: - Én bizony semmi nélkül maradtam. Se tehén, se kecske, se lúd, se kakas nincs. Összenéz a két pajtása, belenyúlnak a tarisznyájukba, kivesznek egy-egy fej vöröshagymát, s odaadják a szegény embernek. - Tegye el, bátya. Vigye el a feleségének, legalább nem megy üres kézzel haza. A szegény ember megköszönte szépen a hagymákat, a tarisznyájába tette, s kiment a vásárra, a két gazdag emberhez. A két gazdag ember mindjárt azt kérdezte tőle: - Hát a tehén hol van, szomszéd? - Elcseréltem egy szürke kecskével. - Hát a kecske hol van? - Azt elcseréltem egy lúddal. - Hát a lúd hol van? - Azt elcseréltem egy kakassal. - Hát a kakas hol van? - Azt megettük az áldomás mellett. - De hát most mit viszel haza a feleségednek? - Adtak a pajtásaim két fej vöröshagymát, s azt viszem a feleségemnek. - No, világgá is kerget téged a feleséged azzal a két fej hagymával együtt! - Engem bizony nem! Szó szót követ, s egyszer csak azt mondja az egyik nagygazda: - No, ha a feleséged el nem kerget, neked adom a négy ökrömet. - Még meg sem szid, nemhogy elkergessen - mondja a szegény ember. Erre megszólal a másik nagygazda is: - Én is neked adom a hat ökrömet, ha a feleséged nem kerget el. - Jól van! Én meg, ha elkerget, nektek adom mindenemet, amim van - vág vissza a szegény ember. - Áll a fogadás, kezet rá! - Nem elég az az üdvösséghez - mondja a szegény ember -, hanem írjuk is le! Rögtön papirost vesznek elő, tintát, pennát melléje, s megírják a fogadást. Két tanú előtt mindenki a keze írásával adta, hogy a szavát meg nem másítja.Erre, mint a sebes szél, megindulnak hazafelé. A két nagygazda ugyancsak hajtotta az ökröket, hogy egyszerre érkezzék a szegénv emberrel. Becsapják az ökröket a kapun, s fúrnak a szegény ember ablaka alá, hogy hallják mi történik?Bemegy a szegény ember s köszön: - Adjon Isten jó estét, feleség. - Adjon Isten kendnek is, hallja-e. Hát hazajött? - Haza biz én, feleség. - Hát volt-e vására? - Volt bizony, feleség. - Áldomást ivott-e? - Ittam biz’ én, feleség. - Hát a tehenet mennyiért adta? - Elcseréltem egy szürke kecskével. - Ó, be jól tette, hallja-e. Úgy is kevés tejünk van, a kecske meg ad annyi tejet, amennyi nekünk éppen elég. - Igen, de a kecskét is elcseréltem. - Hát áldomást ivott-e? - Ittam biz’ én, feleség. - És mivel cserélte el a kecskét? - Azt egy lúddal. - Ó, de jól tette, hallja-e. Úgyis leánygyermekünk van, a ludat legalább megtépjük, s párnát csinálunk a tollából. - Igen, de a ludat is elcseréltem. - Hát áldomást ivott-e? - Ittam biz’ én, feleség. - És mivel cserélte el a ludat? - Azt egy kakassal. - Ej, de jól tette, hallja-e. Úgy sincs óránk, felültetjük majd a kakasülőre, s ott kukorékol majd nekünk hajnalra. - Igen, de a kakast megöltük és megettük az áldomás mellett. - Hát nekem semmit se hozott a tehénből? - Hoztam biz’ én, feleség. Ott van a tarisznyában. Hoztam két fej vöröshagymát. Nyúlj csak be, s vedd ki. - No, ezt nagyon jól tette, hallja-e, mert ezek a nagygazdák a szomszédban, ha megharagusznak mindig azt kiabálják, hogy még hagymánk sincs. Most az egyiket odaadjuk az egyik nagygazdának, a másikat a másik nagygazdának, hadd mutassuk meg, hogy nekünk is van vöröshagymánk. A két nagygazda végighallgatta ezt a beszédet, s mit volt tenni, mit nem, oda kellett adniuk a négy ökröt meg a hat ökröt. Cserébe az egyik is, a másik is kapott egy-egy fej vöröshagymát.Így lett a szegény embernek tíz ökre. Nagy örömükben nagy vendégséget csaptak, azután egy tökmaghéjba ültek, s a Küküllőn leereszkedtek.Holnap legyenek a ti vendégetek!
Értékelés
★★★★½
12 szavazat