Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt két gazdaember. Olyan gazdagok voltak, hogy azt se tudták, mennyi pénzük van. Éppen mellettük a szomszédban lakott egy szegény ember, aki bizony megszámlálhatta, hogy mije van. Nem volt egyebe, csupán egy kis tehene, de az se volt nagyobb, mint egy jó esztendős borjú.Egyszer a vásárra készült a két nagygazda. Meghallotta ezt a szegény ember felesége, s azt mondta az urának: - Hallja-e, ezek a nagygazdák a vásárba mennek. Menjen el kend is azzal a tehénnel, és próbáljon szerencsét, de oda ne adja senkinek, amíg áldomást nem fizetnek. Így is lett. Másnap szépen felkerekedtek, s elindultak a vásárba. Elöl ment a két nagygazda. Egyik hat ökröt hajtott, a másik négyet. Utánuk kullogott a szegény ember a kis tehénnel.Amint beérkeztek a szekérútra, találkoztak egy emberrel, aki egy szürke kecskét hajtott a vásárra. Szemet vetett a kecskés ember a kis tehénre, és azt mondta a szegény embernek: - Hé, bátya, nem cseréli el velem azt a tehenet? - Én bizony igen, ha jó áldomást fizet. Mindjárt megitták az áldomást, és mentek tovább. Amint a szegény ember a vásárba ért, s erre-arra térítgette a kecskét, egyszer csak megszólította egy ember, aki egy ludat árult: - Hé, bátya, nem cseréli el azt a kecskét ezzel a lúddal? - Én bizony el, ha áldomást fizet. - Fizetek biz’ én, hallja. Erre megisszák az áldomást, és most már ketten mennek tovább a vásári sokadalomban. Hát egyszer csak egy ember jő szembe velük, s egy szép nagy kakast hoz az ölében. Megáll a kakassal, s azt mondja a szegény embernek: - Hé bátya, nem cseréli el ezt a kakast azzal a lúddal? - Én bizony miért ne - mondja a szegény ember -, ha egy jó áldomást fizet. Erre bementek a kocsmába, s inni kezdték az áldomást. Egyszer csak azt mondja az egyik pajtás: - Nem jól van ez így, bátya. - Hát hogy lenne jól, pajtás? - Hát úgy, hogy ezt a kakast öljük meg, s az áldomás mellett együk meg. - Biz’ ez nem lenne rossz, pajtás. Megölték a kakast, s hárman úgy jól laktak véle, hogy még a hasuk is félreállott. Ital is volt bőven.No, de végül elfogy az áldomás, s azt mondja a szegény ember: - Én bizony semmi nélkül maradtam. Se tehén, se kecske, se lúd, se kakas nincs. Összenéz a két pajtása, belenyúlnak a tarisznyájukba, kivesznek egy-egy fej vöröshagymát, s odaadják a szegény embernek. - Tegye el, bátya. Vigye el a feleségének, legalább nem megy üres kézzel haza. A szegény ember megköszönte szépen a hagymákat, a tarisznyájába tette, s kiment a vásárra, a két gazdag emberhez. A két gazdag ember mindjárt azt kérdezte tőle: - Hát a tehén hol van, szomszéd? - Elcseréltem egy szürke kecskével. - Hát a kecske hol van? - Azt elcseréltem egy lúddal. - Hát a lúd hol van? - Azt elcseréltem egy kakassal. - Hát a kakas hol van? - Azt megettük az áldomás mellett. - De hát most mit viszel haza a feleségednek? - Adtak a pajtásaim két fej vöröshagymát, s azt viszem a feleségemnek. - No, világgá is kerget téged a feleséged azzal a két fej hagymával együtt! - Engem bizony nem! Szó szót követ, s egyszer csak azt mondja az egyik nagygazda: - No, ha a feleséged el nem kerget, neked adom a négy ökrömet. - Még meg sem szid, nemhogy elkergessen - mondja a szegény ember. Erre megszólal a másik nagygazda is: - Én is neked adom a hat ökrömet, ha a feleséged nem kerget el. - Jól van! Én meg, ha elkerget, nektek adom mindenemet, amim van - vág vissza a szegény ember. - Áll a fogadás, kezet rá! - Nem elég az az üdvösséghez - mondja a szegény ember -, hanem írjuk is le! Rögtön papirost vesznek elő, tintát, pennát melléje, s megírják a fogadást. Két tanú előtt mindenki a keze írásával adta, hogy a szavát meg nem másítja.Erre, mint a sebes szél, megindulnak hazafelé. A két nagygazda ugyancsak hajtotta az ökröket, hogy egyszerre érkezzék a szegénv emberrel. Becsapják az ökröket a kapun, s fúrnak a szegény ember ablaka alá, hogy hallják mi történik?Bemegy a szegény ember s köszön: - Adjon Isten jó estét, feleség. - Adjon Isten kendnek is, hallja-e. Hát hazajött? - Haza biz én, feleség. - Hát volt-e vására? - Volt bizony, feleség. - Áldomást ivott-e? - Ittam biz’ én, feleség. - Hát a tehenet mennyiért adta? - Elcseréltem egy szürke kecskével. - Ó, be jól tette, hallja-e. Úgy is kevés tejünk van, a kecske meg ad annyi tejet, amennyi nekünk éppen elég. - Igen, de a kecskét is elcseréltem. - Hát áldomást ivott-e? - Ittam biz’ én, feleség. - És mivel cserélte el a kecskét? - Azt egy lúddal. - Ó, de jól tette, hallja-e. Úgyis leánygyermekünk van, a ludat legalább megtépjük, s párnát csinálunk a tollából. - Igen, de a ludat is elcseréltem. - Hát áldomást ivott-e? - Ittam biz’ én, feleség. - És mivel cserélte el a ludat? - Azt egy kakassal. - Ej, de jól tette, hallja-e. Úgy sincs óránk, felültetjük majd a kakasülőre, s ott kukorékol majd nekünk hajnalra. - Igen, de a kakast megöltük és megettük az áldomás mellett. - Hát nekem semmit se hozott a tehénből? - Hoztam biz’ én, feleség. Ott van a tarisznyában. Hoztam két fej vöröshagymát. Nyúlj csak be, s vedd ki. - No, ezt nagyon jól tette, hallja-e, mert ezek a nagygazdák a szomszédban, ha megharagusznak mindig azt kiabálják, hogy még hagymánk sincs. Most az egyiket odaadjuk az egyik nagygazdának, a másikat a másik nagygazdának, hadd mutassuk meg, hogy nekünk is van vöröshagymánk. A két nagygazda végighallgatta ezt a beszédet, s mit volt tenni, mit nem, oda kellett adniuk a négy ökröt meg a hat ökröt. Cserébe az egyik is, a másik is kapott egy-egy fej vöröshagymát.Így lett a szegény embernek tíz ökre. Nagy örömükben nagy vendégséget csaptak, azután egy tökmaghéjba ültek, s a Küküllőn leereszkedtek.Holnap legyenek a ti vendégetek!