Volt egyszer egy szegény ember. Az elindult, hogy keressen munkát, cséplést (azelőtt csépekkel jártak, cséphadarókkal, nem voltak gépek, mint máma!). Menyen a szegény ember az úton. Találkozik az ördöggel. Kérdi az ördög: - Hová mész te szegény ember? - Menyek munkát keresni, ahol kapok, hogy én is élhessek. - Végy engemet a társulatba! - Jól van - azt mondja a szegény ember - menjünk ketten. Megindultak s azt mondja akkor az ördög: - Te, nekem nincsen csépem! - Na, nem baj. Csinálunk. Nézi az ördög a csépet. - Ez igen gyenge, könnyű! - Neked olyant csinálok, amilyen neked kell. Az ördög el menyen s csinált ő magának vasból mindent. Hogy ő már erős volt, jobban bírta a nehézséget. Elmennek csépelni. Kapnak cséplést egy nagygazdánál. Egész éjjel ott csépeltek. Mikor végeztek a csépléssel, kiadták nekik a részeket: úgy szemből, mint polyvából. Na, kiszemelik a szemest, ami polyva maradt, az mind az övék volt, amit akartak, azt csináltak vele. A polyva nagy rakás volt s a szemes kevés volt. Azt mondja akkor az ördög: - Te, én elviszem a nagy rakást. Azt mondja a szegény, ember: - Nem bánom, vidd a nagy rakást! Hát elviszi az ördög a polyvát s a szegény ember vitte a szemest, a búzát. Megőrölik otthon a búzát. A szegény ember megsüttette a kenyeret, jót sütött az asszony, de az ördög felesége nem tudott sütni a polyvából semmit, az már polyva volt. Nem ennivaló. Egyszer el menyen az ördög a szegény emberhez. S meglássa: - Te, milyen szép kenyered van neked! - Abból, amit csépeltünk ketten. - Hogyhogy? Az én feleségem nem tud olyan jó kenyeret sütni, mint a te feleséged? - Úgy látszik. Hazamegy az ördög s megveri a feleségét. - Hát te, a szegény ember felesége milyen szép kenyeret sütött (még vitt haza az ördög a feleségének). Látod, milyen szép kenyér s jó kenyér. Na, másik esztendőben szintén ketten mennek csépelni. Tavaszra, mikorra végeztek volna a csépléssel, akkor nagyobb lett a búzarakás. Azt mondja akkor az ördög: - Te, most elviszem a kisebbik rakást, vidd el te a nagyobbat. A szegény ember örvendett annak, hogy a búza a nagyobb rakás, elvitte a búzát. Az ördög meg elvitte a polyvát. Akkor se volt jó kenyere az ördögnek. Megint el menyen az ördög s megnézi, hogy a szegény embernek milyen kenyere van. Hazamegy s megveri a feleségét. Azt mondja egyszer neki az ördög felesége: - Te, mikor mentek tük csépelni, amit csépeltek, osszátok el mind a két részt kétfelé, úgy próbáljátok meg. Na, úgy is csinálnak. Elmennek harmadszor csépelni, kiverik tavaszra á búzát. S ahogy félre tették a részeket, a polyvát s a búzát, azt mondja az ördög: - Na, most osszuk el úgy: a kicsi rakás fele a tiéd, fele az enyém. S a nagy rakás fele a tiéd, fele az enyém. Jól van. Elosztják s mindegyik elvitte az ő részét. Hát akkor az ördög felesége tudott jó kenyeret sütni a búzából. - Így! Akkor megharagudott az ördög, azt mondta: - Többet nem kell nekem, társnak a szegény ember soha az életben! Azóta az ördög kerüli a szegény embert. Itt a vége...