A rest lány

Részletek

Látogatás
10824
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1988
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, s annak volt egy leánya. De azt olyan kényesen nevelte az anyja, hogy az semmit a világon nem dolgozott. Kérték többen is férjhez, de nem mert férjhez menni, s az anyja is elhessegette a legényeket. -  Ne kérjétek meg: mondogatta -, mert ez nem tud semmit se dolgozni, kényesen neveltem. Egyszer odakerült egy legény. - No, húgomasszony, ideadja-e a leányát hozzám feleségül? - Nem adom biz én, édes fiam. Ezzel te nem tudsz megélni, mert az én lányom nem tud dolgozni semmit se. - Hát milyen asszony kend, hogy a leányának nem akarja a boldogságát? Jössz- e hozzám feleségül, vagy nem? - fordult a lányhoz. - Megyek bizony, megyek szívesen, hogyne mennék! - felelte a leány. Na, meglett a lakodalom. Elvitte a legény a leányt oda, ahol ő lakott. Ketten élt, az anyjával, s így lettek hárman. De nem dolgozott az a menyecske semmit se. Egész nap csak a lábait kalangyálta, egyiket tette a másikra. Hol megint a kezét dugta össze. Panaszkodott is az anyósa eleget: - Édes fiam, megvert az Isten téged ezzel a leánnyal. Te ezzel nem tudsz megélni - sóhajtozott. - Ez nem dolgozik a világon semmit egész nap. - Nem baj, édesanyám. Megmondták nekem, tudtam jól, hogy nem dolgozik. De majd megtanítom, ne féljen. Olyan ügyes, dolgos asszony lesz belőle, hogy csodájára járnak. Egyszer hazajön a munkából a fiatalember. - Na, édesanyám, ma hányan dolgoztunk? - Ketten, édes fiam, ketten! - Akkor ketten is eszünk! S a menyecskét nem hívták enni. Az csak félreült, és bőgött egy sort. Úgy lett ez másnap is. Másnap is hazajön a fiatalemberke a munkából, s kérdi: - Na, édesanyám, ma hányan dolgoztunk? - Ketten, édes fiam, ketten! - Akkor ketten is eszünk! Megint nem evett a menyecske egy falatot sem. Harmadik nap immár úgy ki volt éhezve, jó nagy hely ürült a hasában, hogy azt se tudta, mit csináljon. Azt mondja az anyósának: - Anyám, ha kiseprem a házat, dolog-e? - Dolog bizony, édes leánykám, dolog, - Ha fonok egy orsó fonalat, dolog-e? - Dolog, dolog. - Ha hozok egy öl fát a tűzre, dolog-e? - Dolog bizony, édes leánykám, dolog, - Ha hozok egy veder vizet, az dolog-e? - Az is dolog, ez mind dolog. Szépen, rendre egész nap dolgozott a menyecske. Egyszer hazajön az ura, s azt kérdezi az anyjától: - Na, édesanyám, hát ma hányan dolgoztunk? - Hárman, édes fiam, hárman - felelte nagy örömmel. - Hát akkor hárman is eszünk. Odaült a menyecske, ő volt a legelső, mert már erőst-erőst ehetnékje volt. Aztán úgy sorba az anyósa mindenféle dologra szépen megtanította, még az édesanyja se ismert rá. Nagygazdák lettek, a faluban nem volt párjuk. Az ura úgy szerette, hogy nem győzte dicsérni a pajtásainak, milyen ügyes felesége van. De azt nem árulta el senkinek, hogy szoktatta reá őt a dologra. S még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★★★
7 szavazat