A rest lány
Részletek
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, s annak volt egy leánya. De azt olyan kényesen nevelte az anyja, hogy az semmit a világon nem dolgozott. Kérték többen is férjhez, de nem mert férjhez menni, s az anyja is elhessegette a legényeket.
- Ne kérjétek meg: mondogatta -, mert ez nem tud semmit se dolgozni, kényesen neveltem.
Egyszer odakerült egy legény.
- No, húgomasszony, ideadja-e a leányát hozzám feleségül?
- Nem adom biz én, édes fiam. Ezzel te nem tudsz megélni, mert az én lányom nem tud dolgozni semmit se.
- Hát milyen asszony kend, hogy a leányának nem akarja a boldogságát? Jössz- e hozzám feleségül, vagy nem? - fordult a lányhoz.
- Megyek bizony, megyek szívesen, hogyne mennék! - felelte a leány.
Na, meglett a lakodalom. Elvitte a legény a leányt oda, ahol ő lakott. Ketten élt, az anyjával, s így lettek hárman. De nem dolgozott az a menyecske semmit se. Egész nap csak a lábait kalangyálta, egyiket tette a másikra. Hol megint a kezét dugta össze. Panaszkodott is az anyósa eleget:
- Édes fiam, megvert az Isten téged ezzel a leánnyal. Te ezzel nem tudsz megélni - sóhajtozott. - Ez nem dolgozik a világon semmit egész nap.
- Nem baj, édesanyám. Megmondták nekem, tudtam jól, hogy nem dolgozik. De majd megtanítom, ne féljen. Olyan ügyes, dolgos asszony lesz belőle, hogy csodájára járnak.
Egyszer hazajön a munkából a fiatalember.
- Na, édesanyám, ma hányan dolgoztunk?
- Ketten, édes fiam, ketten!
- Akkor ketten is eszünk!
S a menyecskét nem hívták enni. Az csak félreült, és bőgött egy sort. Úgy lett ez másnap is. Másnap is hazajön a fiatalemberke a munkából, s kérdi:
- Na, édesanyám, ma hányan dolgoztunk?
- Ketten, édes fiam, ketten!
- Akkor ketten is eszünk!
Megint nem evett a menyecske egy falatot sem. Harmadik nap immár úgy ki volt éhezve, jó nagy hely ürült a hasában, hogy azt se tudta, mit csináljon. Azt mondja az anyósának:
- Anyám, ha kiseprem a házat, dolog-e?
- Dolog bizony, édes leánykám, dolog,
- Ha fonok egy orsó fonalat, dolog-e?
- Dolog, dolog.
- Ha hozok egy öl fát a tűzre, dolog-e?
- Dolog bizony, édes leánykám, dolog,
- Ha hozok egy veder vizet, az dolog-e?
- Az is dolog, ez mind dolog.
Szépen, rendre egész nap dolgozott a menyecske. Egyszer hazajön az ura, s azt kérdezi az anyjától:
- Na, édesanyám, hát ma hányan dolgoztunk?
- Hárman, édes fiam, hárman - felelte nagy örömmel.
- Hát akkor hárman is eszünk.
Odaült a menyecske, ő volt a legelső, mert már erőst-erőst ehetnékje volt.
Aztán úgy sorba az anyósa mindenféle dologra szépen megtanította, még az édesanyja se ismert rá. Nagygazdák lettek, a faluban nem volt párjuk. Az ura úgy szerette, hogy nem győzte dicsérni a pajtásainak, milyen ügyes felesége van. De azt nem árulta el senkinek, hogy szoktatta reá őt a dologra.
S még ma is élnek, ha meg nem haltak.