A két szolga

Részletek

Látogatás
5415
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Schäferné Földvári Ilona
Könyv címe
Mese a lótuszvirágról
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1980
Élt egyszer réges-régen egy hatalmas rádzsa Kéralában. Káprázatos palotája, rengeteg kincse, földje, marhája volt. A palotában sok-sok szolga dolgozott. Kettő közülük egyszerre, ugyanazon év ugyanazon napján lépett az uralkodó szolgálatába. Az egyiket Gópálannak, a másikat Krisnannak nevezték. Teltek-múltak az évek. Míg Gópálant elhalmozták jutalmakkal, és egyre fontosabb hivatalokat töltött be az udvarban, addig Krisnan változatlanul piszkos munkát végző cseléd maradt. Söpört, súrolt, istállót takarított, cipekedett. Krisnan is hivatalnok szeretett volna lenni, és úgy érezte, hallatlanul igazságtalanul bánnak vele. Így egy napon alázatosan az uralkodó színe elé járult, és így szólt: - Felséges uram, hosszú-hosszú évek óta hűségesen szolgállak. Gópálan, aki velem egy napon lépett munkába, magas állást tölt be az udvarodban, és sokkal több fizetést kap, mint én. Esedezem, felség, fontold meg az én kérésemet! - Rendben van, megfontolom – bólintott kegyesen a rádzsa. Éppen akkor ökrös szekér zaja verte fel a palota előtti út csendjét. - Menj, és tudd meg, kik utaznak az ökrös szekérrel – szólt a rádzsa. Krisnan kiszaladt az útra, és hamarosan visszatért. - Délről jött emberek, a nevük: Nárájana Ijer és Laksmí Ammál. Egy szolga utazik velük, neve Csandu - jelentette Krisnan. - Eredj, és kérdezd meg, hova tartanak - utasította a rádzsa. Krisnan ismét elrohant, megkérdezte őket, és visszaszaladt. - Kottajamba utaznak - tájékoztatta a felséges urat, - Menj, és tudd meg, miért mennek Kottajamba – adta ki az újabb parancsot a rádzsa. A szolga újra leszaladt, megkérdezte tőlük utazásuk célját. - Esküvőre utazunk - válaszolták az ökrös szekér utasai. Krisnan visszaszaladt, és elmondta az uralkodónak, amit hallott. - Kérdezd meg, kinek az esküvőjén óhajtanak részt venni. Krisnan ismét lerohant, majd visszatért. - Az utazó legfiatalabb öccse nősül - jelentette lihegve. - Eredj, és tudakold meg, mikor térnek vissza! – küldte megint a kegyelmes úr. Krisnan elfutott, majd kisvártatva az uralkodó előtt termett. - A következő hét vasárnapján térnek vissza – jelentette, kifulladtan a sok futkározástól. Ekkor a rádzsa hívatta Gópálant, és így szólt: - Itt megy egy négylovas hintó a palota előtt. Tudd meg, kifélék utaznak rajta. Te meg, Krisnan, várakozz addig itt mellettem. Gópálan meghajolt, leszaladt a palota elé, majd öt percen belül visszatért. - Nos, kik a hintó utasai? - kérdezte a rádzsa. - Engedelmeddel, felség, két mohamedán és két hindu. A két hindu apa és fia. A mohamedán fiú neve Abdul - felelte Gópálan. - Eredj, és tudakold meg, hová utaznak. - A te szolgád már tudja, felséges úr. Kottajamba utaznak a bíróságra. Peres ügyük van ott. - Megkérdezted, miféle peres ügy? - Igenis, felség. Három évvel ezelőtt az egyik hindutól háromezer tallért kértek kölcsön, amelyet a mai napig se sikerült visszakapnia. A bíróság segítségét kérik, hogy Mácsar nevű adósuktól behajthassák a pénzt. Ekkor a rádzsa, Krisnanhoz fordulva, így szólt: - Látod már a kettőtök közötti különbséget? Neked ötször kellett leszaladnod, hogy megtudd mindazt, ami engem érdekel. Gópálan mindössze egyszer ment le, mégis többet tudott meg, mint te! Ezért visel magas, jól fizetett hivatalt, míg te kétkezi szolga voltál és maradtál. Krisnan nem tudott válaszolni, és kénytelen-kelletlen beismerte, hogy az uralkodónak van igaza.
Értékelés
★★★★
7 szavazat