A két koma

Részletek

Látogatás
7862
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Bojtár Endre
Könyv címe
Az aranycipellő
Kiadó
Móra Könyvkiadó - Kárpátia Kiadó
Kiadás helye
Budapest – Uzsgorod
Kiadás éve
1976
Forrás helye
Ukrán
Egy vidéki városban vásár volt, arra indult el egy suszter, aki útközben találkozott egy paraszt komájával. A város messze esett, s így összebeszéltek, hogy egymást el nem hagyják, és egymásnak segítségére lesznek az egész úton, annál is inkább, mert kedves komák. Amint elérték a várost, megállapodtak abban, hol fognak találkozni, ha majd haza kell menniük. A suszter, aki nagyon szegény ember volt, minden pénzét otthagyta a városban, csak egy krajcár maradt a zsebében. A paraszt komának még maradt valami útravalója. A két koma elkezdett panaszkodni egymásnak, aminek az lett a vége, hogy a suszter paraszt komáját arra kérte, adna neki valami ennivalót addig, amíg haza nem érnek. A paraszt koma megetette és megitatta komáját, ott, ahol maga is evett és ivott. Mikor az utolsó stáción voltak, betértek egy csapszékbe. A paraszt koma fáradt volt, és jólesett volna neki egy korty pálinka, de már nem volt, csak öt krajcárja, ezért pedig nem adnak mindkettőjüknek egy korty italt, mert egy flaska ital hat krajcárt kóstált. A suszter panaszkodott komájának, és azt mondta, hogy neki már csak egy krajcárja van, de ha kívánja, kölcsönadja neki. A paraszt koma gondolkodóba esett. ,,Furcsa - mondja magában -, én őt háromnapi utazásom alatt elláttam étellel és itallal, és most maga hasznára az egy krajcárját kölcsönadja nekem. No, mindegy." Elvette a krajcárt, és megfizette a pálinka árát, s azután megitták felesen. Mikor hazaértek, kérdi a suszter a komáját, hogy mikor fizeti meg neki a krajcárt. A paraszt koma biztatta, hogy egy hét múlva megadja, s azzal elbúcsúztak egymástól. Az egyheti határidő hamar lejárt, és a suszter koma jött a krajcár adósság után. Minthogy a paraszt koma nem volt képes egy krajcárt keríteni, arra kérte hitelezőjét, hogy várjon még egy hétig. - Na, jól van! Még várok egy hétig, komám! A koma egy hét múlva megjelent pontosan, és újra kérte a krajcár adósságot, de a koma most sem tudott fizetni. Nemcsak pénze nem volt, hanem a komát is meg akarta tréfálni, és mikor jött az adósságért, halottnak adta ki magát. A felesége ott sírt a féle mellett. A suszter koma kérdi az asszonyt: - Miért sír? - Hogyne sírnék - feleli az asszony -, mikor meghalt a férjem, és ki van terítve. A suszter koma sajnálkozott nagyon, hogy a jó koma meghalt, és mondta, hogy megy a halotthoz, és imádkozni fog érte. Egy darabka gyertyát vett a kezébe, meggyújtotta, és a halott orrára tette, azután imádkozott mellette. A gyertya csakhamar égetni kezdte a halott komának az orrát, aki halotti ágyán kezdett fészkelődni. Ezt meglátta a suszter koma, s kikiáltott a kománé után egész örömmel: - Komámasszony, jöjjön, a férje ébredezik, nem halt meg! A gyertyát elfújta a koma orrán, és mondta neki, hogy az ő egy krajcárja miatt kár volna meghalnia. És megállapodtak, hogy egy hétig még ad haladékot. De erre a határnapra sem tudta a koma az egy krajcárt előteremteni. Mit volt mit tenni, csinált hát a paraszt koma egy koporsót, és azt elhelyezte a padon. Mikor látta, hogy jön a hitelező koma, belefeküdt a koporsóba. Az asszony sírt-rítt a férje halálán. A hitelező suszter, mikor odament, kérdi a kománétól: - Miért sír úgy? - Hogyne sírnék, mikor a férjem meghalt. - Hát hol van? - kérdi a koma. - Ott van a padon, a koporsóban. A suszter koma megy a padra, a koporsót felveszi a vállára, s lehozza a padról, és viszi magával. De az utat eltévesztette, mert nem hazavitte, hanem befordult egy erdőbe, ahonnan már se haza, se másfelé nem mehetett. Kénytelen volt útját folytatni, mert a komáját nem akarta elhagyni, és mát fáradt is volt. Eljött már a reggel is, meg is éhezett, de nem tudott hová lenni. Csak ment hát tovább, míg egy nagy épületet meg nem látott, s betért oda, hogy ott valami ennivalót kapjon. A koporsót letette a pitvarba, maga pedig bement a lakásba. Az egyik szobában tizenhat személyre való terítéket látott, a második szobában sok kard, puska, pisztoly és egyéb fegyverek, a harmadikban halomra rakott emberi hullák feküdtek. Mikor ezt meglátta, borzalom fogta el a susztert, nem kellett mát neki se enni-, se innivaló, hanem sietve bebújt az ágy alá. Mikor az épület lakói ebédre megjöttek, az egyik így szólt: -  Milyen jó az Isten, hogy gondoskodik rólunk, még fát is hozott nekünk! - értette ezen a pitvarban letett fakoporsót. Mikor bejöttek a szobába, roppant sok pénzt szórtak ki a szoba közepére. Egyik bajtárs pedig baltát vett elő, és a koporsóba vágta. A bent levő koma megijedt, és lármázni kezdett. A másik koma az ágy alatt azt hitte, hogy már ölik a komáját, és elkiáltotta magát. A zsiványok megijedtek és elszaladtak mind ebéd nélkül, ki merre tudott, arra menekült ész nélkül. A két koma pedig előbújt rejtekéből, asztalhoz ültek, s jól megebédeltek. Ebéd után hozzáfogtak a sok arany-, ezüsthalom felosztásához. Sapkával mérték ki egymásnak a részt. A suszter koma ezenfelül követelte a kölcsönadott krajcárját is. Ezen aztán összevesztek, és a paraszt koma egy teli sipkát vágott a suszter fejéhez. Ezt az ablakon keresztül az egyik zsivány, aki visszatért leskelődni, látta, s úgy megijedt, hogy elszaladt, mert azt hitte, hogy az ördögök verekednek egymással. A két koma pedig hazament a sok pénzzel, kibékültek, és most is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★½
7 szavazat