A jaguár és az eső

Részletek

Látogatás
10745
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
T. Aszódi Éva
Szerkesztette
Jékely Zoltán
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres, Külföldi népmesék óvodásoknak
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
Egyszer éjszaka olyan meleg volt egy kunyhóban, hogy az emberek kimentek a szabad ég alá, faágakta akasztották a függőágyaikat, és ott aludtak. A jaguár, ahogy vadászni indult, legelőször a kunyhót járta körül. Látja, hogy az emberek kint alusznak a függőágyakban, a kunyhó ablaka, ajtaja meg tárva-nyitva. Annyira meglepődött ezen, hogy nyomban visszafordult. Ekkor találkozott össze az esővel. - Mi járatban vagy, jaguár koma? - kérdezte tőle az eső. - Ráijesztek az emberekre, eső koma - válaszolta nagy büszkén a jaguár. - Nem félnek ám tőled az emberek - mosolygott az eső. -  Nem-e? - húzta fel az orrát a jaguár. - Menj szépen, és bújj el a kunyhójuk mögött, majd meghallod, hogy mennyire félnek. Az eső megfogadta a jaguár szavát, elejtőzött a kunyhó mögött a bokrokban, a jaguár meg teleszívta a tüdejét levegővel, és énekelni kezdett. Ahogy felhangzott az éneke, az emberek megfordultak a függőágyakban, és így beszélgettek. - Hallod? - mondta az egyik. - Hallom - felelte a másik. - Jaguár. - Holnap elejtjük - mondta ismét az egyik. - Jó prém lesz belőle a tarisznyánkra - válaszolta a másik, aztán mind a ketten tovább aludtak. Az eső ott a bokrok mögött jót nevetett magában, visszament a jaguárhoz, és elmesélte, amit látott meg hallott. Nagyon megharagudott erre a jaguár, dúlt-fúlt mérgében, de az eső így szólt hozzá: - Most bújj el te, jaguár koma. - Miért bújnék? - kérdezte éretlenül a jaguár. - Majd meglátod - mondta az eső, és már el is tűnt a jaguár szeme elől. A jaguárnak erősen furdalta oldalát a kíváncsiság, odalopakodott a függőágyak közelébe, és lehasalt a bozótba. Az eső meg magához parancsolta fegyvereit: a szelet, a felhőt, a villámot és az égzengést, aztán szabadjára engedte őket. Azon nyomban feltámadt erre a szél, dörögni kezdett, cikázott a villám, a zápor pedig, valósággal ömlött, zuhogott az erdőre.  Az emberek kiugráltak a függőágyakból, hanyatt-homlok szaladtak be a fedél alá. A jaguár szégyenszemre összehúzta magát, és úgy elbújt a bozót legmélyére, hogy az eső meg sem tudta találni. Akkor aztán jót kacagott az eső, visszaparancsolta fegyvereit: a szelet, a felhőt, a villámot és az égzengést. A jaguár meg, amint csapzott, vizes bundával előmászott a bozótból, bizony egyetlen szót sem szólt már, hiszen ő is megijedt az esőtől.
Értékelés
★★★★
9 szavazat