Vállára vette Mackó anyó a tarisznyát; tele volt az finom sárga körtével. Elindult a falu felé, le a völgybe. útközben találkozott a Hollóval. - Hová-hová, Mackó anyó? - Megyek a faluba, az emberek közé. - Csak nem? Mit akarsz te az emberektől? - Dajkát keresek a bocsaimhoz. Hadd legyen mellettük valaki, aki vigyáz rájuk, és tanítgatja őket, amíg én eleség után járok. Elkel melléjük egy jó kis pesztonka. - Hát nem mondom csakugyan jó volna. Aztán mit fizetsz neki? - Egy tarisznya körtét. - Mondok valamit, Mackó anyó. Adj nekem három szem körtét. Majd én vigyázok apró bocsaidra. - Te? Tudsz is te énekelni! Kis bocsokat mulattatni! - Bizony tudok. Mindjárt el is dalolom neked a nótámat! - Rákezdte a holló: - Kár, kár, kár… Kár volt bizony neki kinyitni a száját, mert Mackó anyó ijedten dugta be a fülét. - Eredj, Holló, nem vagy te dajkának való. Nem értesz te ahhoz. Nem tetszik a nótád! Megy, mendegél Mackó anyó tovább. Találkozott a Szamárral. - Hová-hová, Mackó anyó? - Megyek a faluba, az emberek közé. - Mit keresel te az embereknél? - Dajkát keresek a bocsaimhoz. Hadd legyen mellettük valaki, aki vigyáz rájuk, amíg én eleség után járok. - Mit fizetsz? - Egy tarisznya körtét. - Adj nekem csak három szemet, leszek én dajka a bocsaid mellett. Nem kell ahhoz ember. - Tudsz-e te játszani a bocsokkal? Tudsz-e nekik dalolni? - De még milyen szépen! Figyelj csak ide! Nincs nálam híresebb énekes a faluban. – Rá is kezdte tüstént: - Iá! Iá! Mackó anyó ijedten dugta be a fülét. - Nem tetszik a nótád, eredj, Szamár öcsém! Megyek én inkább a faluba. Megy, mendegél Mackó anyó, találkozik a Nyúllal. Kérdi tőle Nyulam-Bulam: - Hová-hová, Mackó anyó? - Megyek a faluba, az emberek közé. - Mit keresel te az embereknél? - Dajkát keresek a bocsaim mellé. - Mit fizetsz, Mackó anyó? - Egy tarisznya körtét. - Add nekem a körtét, leszek én dajka a bocsaid mellett. - Értesz-e hozzá, Nyulam-Bulam? - Hogyne értenék! Hiszen még az emberek is engem hívnak, hogy mulattassam a gyermekeiket. - Igazán értesz hozzá? Tudod, hogyan kell a gyermekekkel bánni? - Persze hogy tudom. Te csak menj nyugodtan a dolgod után, majd én vigyázok a bocsaidra. - Mit mondasz majd nekik? - Azt mondom majd nekik: Ó, én édes bocsaim, apró báránykáim! Elment anyu az erdőbe, de itt vagyok ám mellettetek. Ne féljetek semmit, itt maradok veletek. Csak maradjatok nyugodtan! Szép csendesen feküdjetek! Ne veszekedjetek, ne marakodjatok! Meg ne harapjátok egymást. Mindjárt visszajön anyus az erdőből. Hoz majd nektek édes mézet, finom szamócát, málnát, egész kosárral. Meg is simogatja borzas fejecskéteket, szőrös hátacskátokat, körmös mancsocskátokat! Azt mondja majd nektek: Egyetek, egyetek, anyuska aranyos kis bocsai! Örömmel hallgatta Mackó anyó ezt a mézesmázos beszédet. El is hitte. Azt mondta a Nyúlnak: - Nagyra nőj, Nyulam-Bulam! Éppen ilyen dajkát kerestem, amilyen te vagy! No, gyere hát velem! Mindjárt el is vezette a Nyulat a barlangjába. - Itt vannak az én aranyos kis bocsaim. - Jól van. Úgy fogok vigyázni rájuk, mint a szemem fényére – fogadkozott Nyulam-Bulam. Másnap Mackó anyó elment az erdőre eleség után. Nyulam-Bulam otthon maradt a három kis boccsal. - Bocsok! - kiáltott Nyulam-Bulam. – Gyorsan kifelé! Szedjétek a lábatokat! Megyünk a lápra, ott a sok finom pocsolya. Megtanítlak benneteket, hogyan kell átugrálni rajtuk. Kimentek egy tisztásra a láp közepén. Volt ott pocsolya akárhány. - lde nézzetek, bocsok! - kiáltott Nyulam-Bulam. – Most átugrom ezt a kis pocsolyát. Ugorjátok át ti is! Átugrotta, Nyulam-Bulam az iszapos pocsolyát. Neki az meg sem kottyant, nagymester őkelme az ugrásban. De ő most a kis bocsokat biztatta: - Nosza, gyerekek! Egy- kettő! Úgy, ahogy én! Aki átugorja, mézet kap meg édes körtét. Nekiszalad t az egyik kicsi bocs. Zsupsz! Belezuhant a tócsa kellős közepébe. Alig tudott kikecmeregni a sárból. Ugrott a másik is. Potty! Fülig sárosan mászott ki a pattra. Ugrott a harmadik. Cupp! Odapöndörödött szépen a többiek mellé. Megfürödtek a fekete iszapban mind a hárman alaposan. Lesz dolga Mackó anyónak, amíg tisztára keféli a bundácskájukat… Nyulam-Bulam most sorba állította a bocsokat. - Sorakozás! Így ni! Indulás! Megyünk haza ebédelni. Egy-kettő, egy-kettő! Aki a legfürgébben szedi a lábát, az kap legtöbbet a finom lépes mézből! Hazaértek a barlangba. Nyulam-Bulam elővette a körtés zsákot. A bocsok nekiestek, meg is ették mind. Nyulam-Bulam akkor elébük tett egy mézes bödönt. A bocsok beleugrottak, mézesek lettek fülig. Szétrugdalták a tűzhelyet, mindent felforgattak, mint a sündisznók, amikor száraz faleveleket visznek a hátukon. - Mackó anyó nem akart hinni a szemének, amikor hazaért, és meglátta csemetéit. Fejéhez kapott, úgy óbégatott: - Gyerekek! Gyerekek! Hol jártatok? Tetőtől talpig sárosak vagytok, mint a bivalyborjak. Talán megfürödtetek a sárban? Hol csavarogtatok? A lápban? Ki vezetett oda? - Nyulam-Bulam. - Mézesek is vagytok. Ki fürdetett meg a mézben? - Nyulam-Bulam. - Ki engedte meg, hogy a száraz avarban hemperegjetek, mint a sündisznó? - Nyulam-Bulam. - No, várj, te gézengúz! Te semmirekellő! Hol vagy, Nyulam-Bulam? Majd adok én neked! Mackó anyó el akarta kapni Nyulam-Bulam irháját, hogy jól kiporolja, de hol volt már akkor Nyulam-Bulam! Árkon-bokron is túl. Mackó anyó utána. Nyulam szalad, Mackó űzi; Nyulam ugrik, Mackó szökken. De hiába szaladt Mackó anyó a nyúl után olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott, nem tudta utolérni a gézengúzt. Egy favágó mellett haladt el a tapsifüles. Odakiáltott neki: - Medve kerget engem! Akarattal csaltam ide, hogy elhagyja a barlangját. Egyedül maradtak a bocsok. Eredj gyorsan oda, a medvebarlangba. Van ott egy nagy fazék, telides-teli mézzel. Tied lehet, ha sietsz. - Már is megyek, Nyulam-Bulam! Köszönöm! – kiáltott a favágó, és sebtiben elindult a barlang felé. Nyulam-Bulam tovább futott. Mackó anyó már-már elérte, de a nyúl rákiáltott: - Idáig kergettél, Mackó anyó, de most már ne kergess tovább. Jobban tennéd, ha hazamennél. Térj csak vissza a barlangodba, mert a favágó éppen oda indult. Látod-e? Láthatod, hogy arra tart. Fel akarja használni a távollétedet, el akarja rabolni a mézedet. Siess haza, Mackó anyó! Sarkon fordul Mackó anyó, szalad haza, amilyen gyorsan csak tud. Nyulam-Bulam szalad tovább. Találkozik a Farkassal. Azt mondja neki a gézengúz Nyulam-Bulam: - Mondok egyet, Farkas koma! Amott legel egy kanca a kiscsikajával. Magukra hagyta őket a favágó, mert másutt van dolga. Ha mostan oda mégy, tied lehet a csikó. Siess oda, fogd a csikót! - Máris megyek, Nyulam-Bulam! Köszönöm szépen! Sompolyog a farkas a kiscsikó felé - Nyulam-Bulam pedig továbbszalad. Találkozik a Rókánéval. - Súgok valamit, Rókáné ifjasszony! Szaladj most, de gyorsan, a farkas odvához! Van neki friss hala, egy egész fazékkal. A farkas nincs otthon, elment most másfelé, ahol dolga akadt. Te csak siess! - Sokáig élj, Nyulam-Bulam! Köszönöm szépen! Továbbszaladt Nyulam-Bulam. Találkozik a Sündisznóval. - Szaladj, komám, a rókalyukhoz, de rögtön! Rókáné ifjasszony nincs otthon. Van egy nagy bögréje, tele tejfellel. Ha sietsz, megeheted. - Sokáig élj, Nyulam-Bulam! Köszönöm szépen! Továbbszalad Nyulam-Bulam. Találkozik a Kakassal. - Szaladj, szaladj, Kakas komám, siess Sündisznóhoz! Találsz ott búzát, egy egész szakajtóval! A Sündisznó nincsen otthon, másfelé akadt dolga. Te csak siess l - Sokáig élj, Nyulam-Bulam! Köszönöm szépen! Továbbszalad Nyulam-Bulam. Találkozik a Széllel, - Fújj, fújj, Szél pajtás! Borítsd fel a tyúkok ólját! Forgasd fel a tyúkok fészkét, gurítsd ki a tojásukat! Kergesd szét a tyúkokat! Úgy tett a Szél, ahogy Nyulam-Bulam kérte: felborította az ólat, felforgatta a fészkeket, elgurultak a tojások, szétszaladtak a tyúkok. Mackó anyó, mire hazaért, a méznek már csak hűlt helyét találta. Szaladt a favágó után, de nem tudta utolérni. A favágó elcipelte a mézes fazekat; a kancáját megtalálta, de a csikó már nem volt ott, azt elhurcolta a Farkas. Szaladt a favágó a Farkas után. A Farkas közben hazavonszolta a csikót, de otthon azt kellett látnia, hogy a fazék halat ellopta valaki. Ezt csak Rókáné ifjasszony tehette. Szaladt hát a Róka után. Rókáné ifjasszony hazavitte a halakat. Akkor látta, hogy üres ám a tejfeles bögre! Futásnak eredt, és szaladt a Sündisznó után. Sündisznó látta, hogy Kakas koma mind felcsipkedte a búzáját. Szaladt a Kakas után. Kakas koma tele beggyel sétált szépen hazafelé. Ám, mit kellett otthon látnia? A Szél felborította az ólat, a fészkek felfordultak, szép tojáskák elgurultak, a tyúkok szétszaladtak. Szalad Kakas a Szélhez. - Szél, Szél, miért tetted ezt velem? Hallatlan gonoszság, amit velem műveltél! Miért borítottad fel az ólamat? - Miért? Mert felcsipkedted a Sündisznó búzáját. Sündisznó megette Rókáné tejfölét. Rókáné ellopta a Farkas halait. Farkas elhurcolta a favágó csikaját. A favágó elcsente a Mackó anyó mézes fazekát. Úgy kell nektek! Szél pajti még erősebben felkerekedett, fújt, fújt erősen. Olyan forgószél támadt, hogy az megforgatta Mackó anyót, a favágót, Farkas komát, Rókáné ifjasszonyt, a Sündisznót, Kakas komát, mind az egész társaságot. Ott kavarogtak, forogtak a forgószél örvényében. Nyulam-Bulam nézte, nézte, s csúfondárosan nevetett. Úgy nevetett, hogy nevettében megrepedt az ajka. Azóta is hasadt a nyulak szája; csak nézzétek meg, ha nem hiszitek!