Hogyan szedte rá a kádár a farkast, a medvét meg nyulat

Részletek

Látogatás
6448
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
T. Aszódi Éva
Szerkesztette
Rab Zsuzsa
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres, Külföldi népmesék óvodásoknak, Középső csoportosok meséi
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
A kádár egy jókora hordót ütött össze az erdőben. Meghajlította már az összes dongát, ráhúzta az abroncsokat is, már csak gyalulnia kellett rajta egy keveset. Egyszer csak hallja, hogy a sűrűben megroppannak az ágak. Odanézett a kádár, s majd kővé meredt: egy medve tartott feléje. Mit tegyen? Másszék fel egy fára? A medve oda is utána mászik! Elszaladjon? Utoléri. Kapkodott a kádár fűhöz - fához. A medve meg már a közeli bokrok között csörtetett. A kádár akkor gondolt egyet: leborította a hordót, és alája bújt. Odacammogott a medve, meglátta a hordót. Törte a fejét: mi lehet az? Kőnek nem kő, zsombéknak nem zsombék. . . Fogta magát, leült a hordóra pihenni. Ült, üldögélt, mancsával hessegette a szúnyogokat. A farkasnak éppen arrafelé akadt dolga. Elfutott a medve előtt. - Hová sietsz?! - kiáltott rá a medve. - Ülj le, ordas, ide mellém, mesélj valamit. Leült hát a farkas a medve mellé, mesélt neki erről - arról. Közben nyúl ugrott ki a bokrok közül, végigiramodott a tisztáson. Utána szólt a medve: - Állj meg, tapsifüles! Nem unod még a futást? Gyere ide hozzánk, beszélgessünk! Nem kérette magát kétszer a nyúl. Leült a farkas meg a medve mellé, és elfecsegte, mi újság az erdőben. Hallgatta a farkas, hallgatta, egyszer csak megszólalt: - Hej, de ennék valami jót! Egészen lapos már a hasam! - Az ám - mondta a medve. - Elszaladhatnál, hegyes fogú, hozhatnál valami jó falatot. Majd igyekszem magam is szerezni valamit. - Jól van - mondta a farkas -, elmegyek. Három napja körülnéztem már a faluban. Van a kádárnak egy kövér bikája. Megpróbálom kicsalogatni az aklából. Hát te, medve, mit szerzel? - Jó lenne egy kis mézecske csemegének - mondta a medve. - Annak a kádárnak méhese is van. Az idén különösen édes a méze. - A kádárnénak meg akkora káposztái teremtek a nyáron, mint a fejed, medve koma! - mondta a nyúl. - Futok is a kádárék kertjébe. A kádár mindent hallott a hordó alatt. ,,No, ezek ugyan tönkretennék az egész házam táját! - gondolta. - De rajtam nem fognak ki! Majd megtanítom én ezeket móresre, hogy halálukig emlegetik a kádárt!" Megegyeztek a barátok, hogy ugyanazon a helyen találkoznak, aztán háromfelé futottak. A farkas az akol felé tartott, a nyúl a kertbe, a medve a méhesbe. Akkor a kádár is előbújt a hordó alól, és futott, ahogy csak bírt, az udvarára.  A legrövidebb ösvényt választotta, hogy előbb odaérjen, mint a farkas. Oda is ért. A birkát biztos helyre: a házba vezette, maga az akol sarka mögé bújt, s megkérte a feleségét, hogy forraljon egy üst vizet. A farkas nemsokára ott termett a kádár udvarán. Besurrant a kapun, és egyenesen az akol felé tartott. A kádár beeresztette a farkast, aztán rácsapta az ajtót, és kiáltott a feleségének: - Hé, asszony, forró vizet! Az üstben már forrt a víz. A kádár kinyitotta az akol ajtaját, s ahogy az éhen maradt farkas kiszökkent az ajtón - az asszony a hátára zúdította a forró vizet. Felüvöltött a farkas, rohant a kapuhoz. A kádár sem maradt otthon. Átlendült a sövényen, és futott az erdőbe, a jól ismert helyre. Odaszaladt a hordóhoz, alája bujt. Üldögélt, várakozott. Jött is nemsokára a medve, mancsai között egy kassal. Aztán a nyúl szökdelt oda egy szép fej káposztával. Csak a farkas késett. Késett hát, ilyen fürdő után nem tudott futni, csak vánszorogni. Végre a farkas is feltűnt a fák között. Alig húzta a lábait, majd összeesett. A nyúl meg a medve messziről nézte, azt hitték, igen nagy birkát szerzett az ordas, azt cipeli ilyen nehezen. A pórul járt farkas végre odasántikált batátaihoz. Elnyúlt a földön, jajgatott, nyöszörgött. - Mi történt veled, farkaska? - kérdezte a medve. - Hol a birka? - Törődöm is a birkával! - nyögte a farkas. - Ó, barátaim, szívleljétek meg a tanácsomat: ne húzzatok ujjat az emberrel! Legjobban pedig a forró víztől őrizkedjetek! Ha csak annyit hallotok:  ,, hé, asszony, forró vizet!,, - fussatok, amerre láttok! Alig hogy ezt mondta a farkas, a kádár elkiáltotta magát a hordó alatt: - Asszony, forró vizet, asszony! Mekkora riadalom támadt! A medve úgy gurult le a hordóról, mint a gombolyag. A nyúl loholt a bokrok közé. A farkas meg felüvöltött rémületében, és már szedte is a lábát, hordta az irháját - csoda, hogy még volt annyi ereje!  Egy pillanat alatt elnéptelenedett az erdei tisztás. A kádár akkor kényelmesen előbújt a hordó alól, vállára emelte, másik vállára feldobta a méhkast, fölvette a káposztafejet, és vidám énekszóval hazaballagott.
Értékelés
★★★★
10 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák