Hogyan festette be egymást a holló meg a bagoly
Részletek
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres, Külföldi népmesék óvodásoknak, Középső csoportosok meséi
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Réges-régen együtt élt a holló meg a bagoly, békén éltek, jó egyetértésben. Együtt jártak élelem után, testvériesen megosztottak egymással mindent, nem láttak szükséget semmiben. A holló fehér volt. Fehér volt a bagoly tolla is. Sok évet megértek, megöregedtek, s ahogy őszültek, fehérebbek lettek a hónál. Azt mondja egyszer a bagoly a hollónak:
- Megvénültünk anélkül, hogy valaha is szépek lettünk volna. Milyen szép tarka a többi madár tolla: piros, fekete, szürke. Bennünket, kettőnket csak a rövid nyarakon vesznek észre, amikor kizöldül minden.
- Bizony - mondta a holló-, amikor a havon ülünk, senki sem vesz észre bennünket.
- Fessük be egymást - tanácsolta a bagoly, - először te engem, aztán én téged.
Ráállott a holló. Jó fekete, zsíros kormot kapart a mécses kanócáról, ecsetnek kihúzott egy tollat a farkából, és megkérte a baglyot, hogy üljön nyugodtan. A bagoly egy kőre telepedett a holló meg szép óvatosan festeni kezdte a tollát. Körbejárta a követ, és fekete foltocskákat pöttyögetett a bagoly minden egyes tollára. Festette, ékesítette, és azt gondolta magában: „olyan gyönyörűre festem, amilyenre csak tudom! Ha meglátja a munkámat, ő is szépre festi az én tollamat!" Sokáig munkálkodott a holló.
Elunta a bagoly az üldögélést, azt gondolta: „Agyon fáraszt ez a holló! Majd ha rákerül a sor, én megmutatom neki, hogy egy pillanat alatt el tudok készülni!"
A holló végre az utolsó pöttyöt is rápöttyentette a bagolyra, és azt mondta neki:
- Nézd, milyen szépre festettelek! Most szárítkozz meg a szélben, aztán te fess be engem!
Úgy tett a bagoly. A szélben megszárítkozott, aztán megkérte a hollót, hogy üljön nyugodtan. A holló egy kőre telepedett, de a bagoly azt mondta neki:
- Ne oda, a kő mellé ülj! Én másképp festelek téged. Hunyd be a szemed, csak akkor nyisd ki, ha szólok!
Leült a holló a kő tövébe, összehunyorította a szemét, várt.
A bagoly meg jó sok zsíros kormot gyűjtött, rátelepedett a kőre, és fejétől a farkáig végigöntötte a hollót. Az egy szempillantás alatt koromfekete lett.
- No - mondta a bagoly -, most szárítkozz meg a szélben, aztán nyisd ki a szemed, és nézd meg magad! Egy pillanat alatt befestettelek, mégis észrevesz ezen túl mindenki télen is, nyáron is.
Megszárítkozott a holló a szélben, aztán kinyitotta a szemét, megnézte magát, és rárivallt a bagolyra:
- Mit csináltál velem! Koromfekete lettem; most majd messziről észrevesz minden nyulacska, minden egérke! Hogy szerzem meg magamnak az eleséget? Mindenki meglát!
- Hiszen magad akartál szép lenni! - mondta a bagoly.
Most haragudott meg csak igazán a holló.
- Mennyit vesződtem veled! Te most valóságos szépség vagy! Engem befeketítettél. Feketék lesznek a fiókáim is. Takarodj, bagoly, takarodj tőlem!
Megijedt a bagoly. Messzire elrepült.
Azóta fekete a holló, azóta pöttyös a bagoly. A bagoly most sem mer a holló szeme elé kerülni - fél tőle.