• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Hogyan festette be egymást a holló meg a bagoly

Részletek

Látogatás
24022
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
T. Aszódi Éva
Szerkesztette
Rab Zsuzsa
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres, Külföldi népmesék óvodásoknak, Középső csoportosok meséi
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
Réges-régen együtt élt a holló meg a bagoly, békén éltek, jó egyetértésben. Együtt jártak élelem után, testvériesen megosztottak egymással mindent, nem láttak szükséget semmiben. A holló fehér volt. Fehér volt a bagoly tolla is. Sok évet megértek, megöregedtek, s ahogy őszültek, fehérebbek lettek a hónál. Azt mondja egyszer a bagoly a hollónak: - Megvénültünk anélkül, hogy valaha is szépek lettünk volna. Milyen szép tarka a többi madár tolla: piros, fekete, szürke. Bennünket, kettőnket csak a rövid nyarakon vesznek észre, amikor kizöldül minden. - Bizony - mondta a holló-, amikor a havon ülünk, senki sem vesz észre bennünket. - Fessük be egymást - tanácsolta a bagoly, - először te engem, aztán én téged. Ráállott a holló. Jó fekete, zsíros kormot kapart a mécses kanócáról, ecsetnek kihúzott egy tollat a farkából, és megkérte a baglyot, hogy üljön nyugodtan.  A bagoly egy kőre telepedett a holló meg szép óvatosan festeni kezdte a tollát. Körbejárta a követ, és fekete foltocskákat pöttyögetett a bagoly minden egyes tollára. Festette, ékesítette, és azt gondolta magában: „olyan gyönyörűre festem, amilyenre csak tudom! Ha meglátja a munkámat, ő is szépre festi az én tollamat!" Sokáig munkálkodott a holló. Elunta a bagoly az üldögélést, azt gondolta: „Agyon fáraszt ez a holló! Majd ha rákerül a sor, én megmutatom neki, hogy egy pillanat alatt el tudok készülni!" A holló végre az utolsó pöttyöt is rápöttyentette a bagolyra, és azt mondta neki: - Nézd, milyen szépre festettelek! Most szárítkozz meg a szélben, aztán te fess be engem! Úgy tett a bagoly. A szélben megszárítkozott, aztán megkérte a hollót, hogy üljön nyugodtan. A holló egy kőre telepedett, de a bagoly azt mondta neki: - Ne oda, a kő mellé ülj! Én másképp festelek téged. Hunyd be a szemed, csak akkor nyisd ki, ha szólok! Leült a holló a kő tövébe, összehunyorította a szemét, várt. A bagoly meg jó sok zsíros kormot gyűjtött, rátelepedett a kőre, és fejétől a farkáig végigöntötte a hollót. Az egy szempillantás alatt koromfekete lett. - No - mondta a bagoly -, most szárítkozz meg a szélben, aztán nyisd ki a szemed, és nézd meg magad! Egy pillanat alatt befestettelek, mégis észrevesz ezen túl mindenki télen is, nyáron is. Megszárítkozott a holló a szélben, aztán kinyitotta a szemét, megnézte magát, és rárivallt a bagolyra: - Mit csináltál velem! Koromfekete lettem; most majd messziről észrevesz minden nyulacska, minden egérke! Hogy szerzem meg magamnak az eleséget? Mindenki meglát!  - Hiszen magad akartál szép lenni! - mondta a bagoly. Most haragudott meg csak igazán a holló. - Mennyit vesződtem veled! Te most valóságos szépség vagy! Engem befeketítettél. Feketék lesznek a fiókáim is. Takarodj, bagoly, takarodj tőlem! Megijedt a bagoly. Messzire elrepült. Azóta fekete a holló, azóta pöttyös a bagoly. A bagoly most sem mer a holló szeme elé kerülni - fél tőle.
Értékelés
★★★★
44 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák