Volt egyszer egy egérkisasszony, olyan szép, olyan aranyos jószág, hogy megcsodálta, aki látta. Egérkisasszony apja-anyja büszke is volt a lányára, s maguk között így beszéltek: - Nem akármilyen egérke a mi lányunk! Ha férjhez adjuk, nem akárkihez adjuk, az lesz a vőlegénye, aki a világon a legerősebb. Egérpapa és egérmama el is indult megkeresni az erős, nagyon erős vőlegényt. A világon a nap a legerősebb - gondolták magukban, elmentek hát a Naphoz, hogy megkérdezzék, akarja-e feleségül az egérkisasszonyt. A nap képe fölragyogott, sugárzott örömében, hogy feleségül kaphatja a szépséges egérkisasszonyt. Egérpapa azonban gondolkodóba esett, s így szólt a vőlegényjelölthöz: - Mondd, nap, biztos, hogy nálad erősebb nincs a világon? - Hej, bizony van - mondta csüggedten a Nap. - Az eső sokkal erősebb nálam. Ha az eső megered, én eltűnök az égről, úgy félek tőle! - Kár, bizony nagy kár - mondta egérpapa meg egérmama. - Így nem kaphatod feleségül a mi szépséges egérkisasszonyunkat. Most elmegyünk a nálad is erősebb esőhöz, alighanem ő lesz a mi lányunk vőlegénye. - Kedves eső - mondta egérpapa és egérmama, ahogy az eső hajlékához értek -, úgy hallottuk, te a napnál is sokkal-sokkal hatalmasabb vagy. Igaz-e ez? Mert ha igaz, feleségül kapod a szépséges egérkisasszonyt. De biztos, hogy nálad erősebb nincs a világon? - Boldog volnék, ha feleségül kaphatnám az egérkisasszonyt - mondta búsan az eső -, de ami igaz, az igaz: a szél sokkal erősebb, mint én vagyok, hatalma van fölöttem: ha neki úgy tetszik, elűz az égboltról. - Kár, bizony nagy kár - mondta egérpapa és egérmama. - Így nem kaphatod feleségül a mi szépséges egérkisasszonyunkat. Most elmegyünk a nálad is erősebb szélhez, alighanem ő lesz a mi lányunk vőlegénye. Egérpapa és egérmama sietett a szélhez. Megkérdezték, vajon ő ezen a legerősebb a világon, de a szél bevallotta, hogy ismer nálánál erősebbet is: - Nézzétek csak! Ott van az a kerítés! Már évek óta próbálom ledönteni, de nagyon erős lehet, nálam sokkal erősebb, mert sehogy sem boldogulok vele. Egérpapa meg egérmama sietett a kerítéshez. - Kedves kerítés, úgy hallottuk, hogy te erősebb vagy, mint a szél. Feleségül adjuk hozzád a mi szépséges egérkisasszonyunkat, ha valóban te vagy a legerősebb a világon! - Szívesen feleségül venném a szépséges egérkisasszonyt - mondta a kerítés -, de ami igaz, az igaz: nálam sokkal erősebb a bivaly. Reggelenként erre jár, meg-megbökdös, meg-meglökdös a szarvával, még egy-két nap, és ki is dönt. Nálam hát sokkal erősebb a bivaly. Egérpapa meg egérmama sietett a bivalyhoz. - Mondd meg, de igaz lelkedre, kedves bivaly: te vagy-e a legerősebb a világon? A bivaly bánatosan ingatta a fejét: - Nem, nem én vagyok a legerősebb a világon. Nálam sokkal erősebb a vontatókötél. Ha az a nyakamon van, tetszik, nem tetszik, arra megyek, amerre a vontatókötél húz. - Kár, bizony nagy kár - mondták az egérszülők. - Így nem kaphatod feleségül a mi szépséges egérkisasszonyunkat. Most elmegyünk a nálad is erősebb vontatókötélhez, alighanem ő lesz a mi lányunk vőlegénye. Egérpapa és egérmama nyomban indult a vontatókötélhez. A vontatókötél összecsavarva éppen szundikált a konyha sarkában. - Jó reggelt, vontatókötél! Ébredj már föl! - kiáltott rá egérpapa. - Azt hallottuk, hogy te erősebb vagy a bivalynál, pedig a bivaly erősebb a szélnél, a szél erősebb az esőnél, az eső erősebb a napnál! Hát, ha te mindennél erősebb vagy, feleségül kapod a mi szépséges egérkisasszonyunkat! A vontatókötél kinyújtózott, aztán legyintett: - Eh, dehogy vagyok én a legerősebb! A konyha másik sarkában van egy egérlyuk, abban lakik a híres-nevezetes egér úrfi, éjszakánként mindig előbújik, s rágcsál engem! Ha ez így megy soká, maholnap kettészakadok, aztán nem érek semmit! Bizony, nálam sokkal erősebb a híres-nevezetes egér úrfi! - Nagyszerű! - mondta egérpapa és egérmama. Nem keresgéltek tovább vőlegényt, a híres-nevezetes egér úrfinál különbet úgysem találtak volna a szépséges egérkisasszony számára. Hamarosan megtartották a hét országra szóló egérlakodalmat.