• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A macska meg az egér

Részletek

Látogatás
12941
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
T. Aszódi Éva
Szerkesztette
Rab Zsuzsa
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres, Külföldi népmesék óvodásoknak
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
A hajdani időkben, azt mondják, a macska meg az egér kenyeres pajtások voltak. Vidáman éldegéltek egy távoli szigeten. A macska apró madarakra vadászott, az egér meg diót, mogyorót, gesztenyét rágcsált. Nem láttak szükséget semmiben, éltek kedvükre. Hanem egy nap az egér azt mondta a macskának: – Én meguntam ezt a szigetet. Jó lenne szárazföldre települni. – De hogy úszunk át a tengeren? – kérdezte a macska. – Azon ne főjön a fejed – felelte az egér. – Majd ladikot eszkábálunk. Gyorsan oda is vonszolt az egérke egy jókora darab fát, mélyedést rágott a fába, épp akkorát, hogy ketten kényelmesen elférjenek benne. Bele is ültek, s nekivágtak a nagy tengeri útnak. Útközben erősen meg éheztek, de elemózsiát bizony nem vittek magukkal. Összegömbölyödve ültek a ladikban, s aludni próbáltak, hogy éhségüket elverjék. A macska el is aludt hamarosan, de az egérnek nem szállt álom a szemére. Kínzó éhségében a ladikot kezdte rágcsálni. Addig rágta, addig, míg lyukat nem rágott rajta. A lyukon egykettőre beszivárgott a víz, nemsokára tele lett vele a ladik, és süllyedni kezdett. Ott evickélt a sós tengervízben a macska meg az egér. A macska nem szerette a vizet, nem is volt valami híres úszó, mérges volt nagyon a cimborájára, hogy ilyen bajba sodorta. Rárivallt az egérre: – Hej, te! Felfallak! – Várj vele, amíg szárazra vergődünk, mert ha felfalsz, jól lakol, és nem tudsz úszni – mondta az egérke. – Ráérsz a parton is felfalni. Amikor nagy nehezen szárazra vergődtek, azt mondta a macska: – De most aztán igazán felfallak! – Várj, amíg megszáradok. Így vizesen nem vagyok jóízű. Várt a jámbor macska türelmesen, nyalogatta a szája szélét. Az egérke meg nem sokat gondolkodott, meglátott a földben egy lyukat, kapta magát, belebújt. Mire a macska észbe kapott, már késő volt. Ment volna utána, de a kis lyukba éppen a fél lába fért bele. – Várok, amíg előbújsz. Te csaló, te szélhámos – mérgelődött a macska. – Akkor ítéletnapig elvárhatsz – kiáltott ki a lyukból az egér. – Mert én innen nem bújok ki soha. A macska letelepedett a lyuk mellé, leste, mikor bukkan elő az egér, hanem annak eszébe sem volt. Nekiállt, ásta-túrta a földet, míg csak egy hosszú folyosót nem ásott magának. A folyosó túlsó végén feliramodott a földre és elillant. Azóta alszik olyan ébren a macska. Ha behunyja is a szemét, minduntalan fölriad. Fülel, leskelődik: várja az egeret. Ha egérlyukat lát, órákig üldögél mellette. Az egérnek pedig esze ágában sincs kibújni, ha megszimatolja a lyuk mellett a macskát.  
Értékelés
★★★★
14 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák