Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt, volt egyszer egy király, annak a királynakhét fia, s hét leánya. A fiúk már mind legénysorban voltak, a leányok eladók. A hat idősebbfiú meg is házasodott, a hat idősebb leány is férjhez ment, csak a legkisebb királyfi nem akartmegházasodni, s a legkisebb királykisasszony sem férjhez menni. Ajánlották a királyfinak ezta királykisasszonyt, azt a királykisasszonyt, a királykisasszonynak is ezt a királyfit, azt akirályfit: nem kellett sem az egyiknek, sem a másiknak, sem ez, sem az. Szörnyű haragra gerjedett a király: - No, ha sem ez, sem az nem tetszik, menjetek világgá! Nem nézhetem, hogy a legkisebb fiamlegénysorban maradjon, a legkisebb leányom meg pártában. Hát jól van, elment a királyfi svele a királykisasszony. Mentek hetedhét országon keresztül, hegyeken-völgyeken által.Estére sűrű, rengeteg erdőbe érnek, ott egy fa alá leheverednek, és elalusznak. Mondja reggela leány a bátyjának: - Hallgass csak ide, csudálatos álmot láttam ez éjjel. Egy ősz öregember volt itt, s azt mondtanekem, hogy itt s itt van egy király, annak a teste csupa seb, s a világhíres doktorok semtudják meggyógyítani. De ettől a fától, amelynek a tövében fekszünk, száz lépésre van egyforrás, abból vigyünk egy korsó vizet, s ha ezzel a vízzel megmossuk a király testét,egyszeriben meggyógyul. Mindjárt mennek ahhoz a forráshoz. Volt a leánynak egy kicsikorsaja, telemeríti, aztán elindultak, mentek hetedhét ország ellen, s addig mentek, míg annaka beteg királynak a városába nem értek. Itt bementek egy vendéglőbe, doktori gúnyátszereztek maguknak, mind a ketten doktornak öltöztek, s mentek egyenesen a királyhoz.Elémondják, hogy mit akarnak, s bezzeg fogadják nagy örömmel, vitték a király szobájába.Hát csakugyan úgy volt, ahogy az ősz öregember mondotta. Azzal a korsó vízzel megmostáka király testét, s mintha csak letöröltek volna róla minden sebet, hófehér lett a teste.Adott a király örömében tenger kincset a királyfinak, építtetett a városban drága szép palotát,hogy lakjanak ott. Senki sem tudta, nem is sejtette, hogy királyfi a csudadoktor, skirálykisasszony a másik. Telik-múlik az idő, fölmegy egyszer a királyfi a királyhoz, aki mégmaga is fiatal legényember volt, s alázatos tisztelettel meghívja a királyt ebédre. Elmegy akirály, s hát mikor fölmegy a palotába, szeme-szája eláll a csudálkozástól, mert a királyfi nemvolt többet doktori gúnyában, hanem olyan ragyogó, aranypaszomántos gúnyában, mint ő. Saz a másik, akit csudadoktornak tartott, leányruhában volt, drága szép selyemköntösben.Olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Mondja a királyfi: - Látom, csudálkozik felséged ezen a nagy változáson, de tudja meg, hogy király fia vagyokén is, s ez a leány király leánya, az én testvérem. S elmondta mindjárt, hogy miért kellettnekik elbujdosniuk. De hiszen ne lett volna király leánya az a leány, akkor is megakadottvolna rajta a király szeme. Ebéd alatt szépen összebarátkoztak, összemelegedtek, "te azenyém, én a tied" - mondotta a király a leánynak, a leány sem különben a királynak, mentekegyszeriben a király palotájába, s csaptak lakodalmat, hét országra szólót. Na, vége lesz a lakodalomnak, de a királyfinak nem volt maradása. Gondolta, elmegy valamerre, s ő ismegkeresi a párját. Megy, mendegél a királyfi hetedhét ország ellen, s beér egyszer egyvárosba, éppen a fekete király városába. Kérdi ettől is, attól is, hogy mi újság? Mondják neki: - Van itt újság elég. Van a királynak egy gyönyörűséges szép leánya, de ez csak ahhoz akarférjhez menni, aki eltalálja, hogy miféle három jegy van rajta. Kilencvenkilencen próbáltakeddig szerencsét, egy sem találta el, mind a kilencvenkilencnek karóba került a feje. "Nembánom én - mondja magában a királyfi -, egy életem, egy halálom, azért mégismegpróbálom!" Amint megy az utcán végig, kihajol az ablakon egy öregember, s azt mondjautána: - No, ez sem fog nálam nélkül boldogulni. A királyfi egy kicsit visszanézett, megnézte azöregembert, de nem szólt neki semmit, ment tovább. Végigmegy a városon, mégismeggondolja magát, jó lesz visszafordulni ahhoz az öregemberhez, mielőtt szerencsétpróbálna. Visszamegy az öregemberhez, s hát csak akkor látja a kapun, hogy az öregemberaranyműves. "Ejnye, de jó - gondolja magában -, úgy is leszakadt az aranysarkantyúmnak ataréja, majd az öreggel visszaforrasztatom, s azalatt kivallatom, hogy mi értelme volt aszavának." Bemegy az öregemberhez, odaadja a sarkantyúját, hogy csinálja meg. Mondja azöregember: - Én megcsinálom jó szívvel, de holnap úgy is a levegőben fogod összeütni a bokádat. - Hát azt honnét gondolja kelmed? - kérdi a királyfi. - Onnét, mert tudom, hogy miben jársz. De nálam nélkül nem boldogulsz, mert te sem fogodeltalálni, hogy miféle három jegy van a királykisasszony testén. De bezzeg ígért a királyfimindent, csak adjon valami jó tanácsot. - Jól van - mondja az öregember -, holnap reggelre színezüstből csinálok egy lovat, akkorát,hogy a hasában jól elférsz. Aztán kivitetem a piacra, s tudom bizonyosan, hogy senki másmeg nem veszi, csak a királykisasszony. A lovat majd felviszik a királykisasszony szobájába,s te éjjel bújj ki azon a kicsi ajtón, mit az ezüstló oldalán látatlanul csinálok, s akkormegnézheted, hogy miféle jegyek vannak a királykisasszonyon. Megcsinálja az öregember az ezüstlovat, beleülteti a királyfit, kiviteti a piacra, ott körülfogják a népek, az urak; csudálják,kérdik az árát, de drága volt, olyan drága, hogy nem tudta azt megvenni senki, csak egyedül akirály. Az éppen arra jött a leányával, s hogy a leányának megtetszett, csak az árát kérdezte, skimérette mindjárt a temérdek aranyat az öregembernek. Na, jól van, fölviszik az ezüstlovat apalotába, ottan is a királykisasszony szobájába. Elkövetkezik az este, lefekszik akirálykisasszony, elalszik, el a dajkája is, s akkor szépen csendesen kibújt a királyfi,lábujjhegyen odament a királykisasszony ágyához, s ím, halljatok csudát, a homlokán egy napvolt, ragyogó, fényes, s a mellén két aranycsillag. Nézte, nézte a királyfi, s nem tudott onnételmozdulni, mintha csak odacövekelték volna. Hanem amint nézte nagy gyönyörűséggel,egyszerre csak felébredett a királykisasszony, s ahogy meglátta a királyfit, sikoltani akart, de ajó isten tudja, hogy történt, torkán akadt a sikoltás. Úgy kell lennie, hogy megtetszett neki akirályfi. - No, te királyfi - mondotta a királykisasszony -, te már tudod, hogy miféle jegyeim vannak, elis találod, a tied is lehetnék most már, de ha az apám megtudja, hogy belopóztál a szobámba,karóba kerül a te fejed is. Tanakodnak erre-arra, hogy mit csináljanak. - Valamit gondoltam - mondja a királykisasszony. - Te csak menj vissza az ezüstlóba, én meg letöröm a lónak mind a két fülét, holnap aztán elküldetem az aranyműveshez, hogy forrassza vissza, ott szépen kibújhatsz, soha senki meg nem tudja, hogy itt voltál. Úgy lett, ahogy a királykisasszony tanácsolta. A lovát visszavitték az aranyműveshez, ott a királyfi kibújtbelőle, aztán elment vissza a sógorához, befogatott ottan hat lovat parádés hintóba, ment utánaegy regiment huszár, s így hajtatott be a fekete király udvarába. Fölment a palotába, selmondta a királynak, hogy ki s mi, szerencsét próbál ő is. Tetszett a királynak a királyfi. Mondta neki: - Hagyd el, fiam, ne próbálj szerencsét! Kár volna meghalnod ilyen fiatalon. De a királyfi mind csak azt mondotta: - Egy életem, egy halálom, már én mégis megpróbálom. Hiszen könnyen megpróbálhatta. - No, te fiú - mondotta a király -, szeretném, ha a vejem lennél. Három napot adok hát neked. De jól vigyázz magadra, mert kétszer elvétheted, de ha harmadszor sem találod el, hogymiféle jegyek vannak a lányomon, karóba kerül a te fejed is. Bezzeg hogy a királyfi első napnem találta el, második nap sem találta el, hogy ne is sejtsék, hogy látta ő már azokat ajegyeket. Hanem harmadik nap szép sorjában elmondotta, hogy miféle három jegy van akirálykisasszony testén. De volt-e öröm?! Örült a fekete király, hogy van már, akire hagyja a királyságát. Mindjárt papot hívattak, lakodalmat laktak, s a fekete király egyszeriben általadta a vejének az egész országát s királyságát. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.