• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Hol volt, hol nem vót, vót egyszer egy szegény gazdaember. Hát nem sok mindene vót neki, csak két ökröcskéje, ökörje, meg egy darab födje az erdő szélin. Egyik tavaszi napon fölpakolta az ekét, a boronát az erdőre, mondja a feleségének: - Elmegyek, asszo ...

Látogatás15061
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy eszes, furfangos paraszt, sokat lehetne mesélni a tréfáiról, de én itt most csak a legkülönbet mondom el: azt, hogyan tette egyszer bolonddá az ördögöt. Úgy kezdődött a dolog, hogy a paraszt egyszer kint dolgozott napestig a földjén. Mik ...

Látogatás14535
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Élt egyszer egy király. Ennek a királynak az egyik szemi rítt, a másik nevetett. Vót neki egy gyönyörűséges szép lánya. Azt mondja ez a szép lány: - Édesapám, én úgy furcsállom a maga szemit. Mondja má meg, drága jó édesapám, hogy mér rí az egyik szemi, ...

Látogatás22727
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer ezen a széles világon egy ember meg egy asszony, gyerekük nem volt, csak úgy kettecskén éldegéltek ők a maguk szegénységében. Volt ennek az embernek egy garasos, kupakos pipája. Egyszer hogy, hogy nem, a pipa leesik, összetörik. Az ember elk ...

Látogatás14591
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hát az egyik faluba élt egy favágó. Hát az kiment, ugye az erdőre járt vágni a fát, többen jártak, egyszer hazafelé bement a kocsmába. Hát ott aszongyák neki az emberek, a koma, a sógor, szomszéd:   -Te Jankó, tudod-e, hogy a te feleséged egy olyan plet ...

Látogatás71632
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Amikor Lucifer megtudta, mennyire megapadt pokolbéli birodalmának létszáma, összehívta alördögeit, hogy kimódolják pokolbarántó terveiket. Először is kitalálták a dohányt. Addig csak olyan kerti díszvirágnak tartotta a népség, akár a vadrózsát, vagy a la ...

Látogatás8482
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer így a falusi háznál kapirgált ugye a tyúk az eresz alatt. Egyszer rákoppant a fejire egy kő. Jaj, szaladásnak! A kert végibe megkérdezi a kakas: - Hova szaladsz, te tyúk koma? -Jaj, ne is kérdezd, kakas koma! Égszakadás, földindulás, fejemen egy ...

Látogatás21816
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Annak idején nagy telek uralkodtak, amiknek nyomában akkora éhség dühöngött, hogy a farkasok lejártak az erdélyi hegyekből a Maros vastagjára. Itt tutúltak, vadásztak, garázdálkodtak. De eközben volt egy ember. Ha az nem lett volna, ez a mese se kerekedn ...

Látogatás14462
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni. Ment, mendegélt a kis prücsök, hegyeken-völgyeken átal, erdőkön-mezőkön kere ...

Látogatás13112
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. - Tyű, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú főznivaló tököt már látott, de ilyen süt ...

Látogatás11222
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túlnan volt, volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nagyon nagy szegénységben éltek. Mégis mindig azon tűnődtek, hogy őnekik miért nem lehetett gyerekük. Volt egy almafájuk. Egy szép őszi ...

Látogatás16301
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Nahát oszt mentek tovább ugye, mert vándoroltak egy faluból a másikba, há akkor nagyon megszomjaztak megint. Elszomjaztak, mert víz se vót mindenütt. Hát láttak egy nagyon szép gyümölcsfát, tele gyümölccsel. Úgy amíg odanéznek, néznek a fára: hú, nagyon h ...

Látogatás16404
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt; ráadásul még azt is megfogadta, hogy sohasem veri meg. A menyecske sohasem dolgozott, hanem csak járt házról házra pletykálkodni, s egyéb hitvány dolgot művelni. Nem verte meg az ura egyszer sem. ...

Látogatás25435
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Amikor Jézus, a názáreti ács fia Szent Péterrel a földön járt, a Tisza mentében nézdegélték, hogy is élnek errefelé a népek. Aratás idején, rettenetes forróságban baktattak, Péter megszomjazott, megéhezett, de az aratással elfoglalt emberektől nem akartak ...

Látogatás8190
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Szent Péterről meg Jézusról: ugye mikor Jézus a földön járt, ugye Szent Péter vót neki a kedves tanítványa, hát avval ment mindenüvé. Hát ugye mentek - a rest többet fárad, az neki a címe, - ahogy mentek, ugye mendegéltek, egyszer nagyon meleg vót. Hát Jé ...

Látogatás14416
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Az Óperenciás-tengeren is túl, még azon is túl, élt egy király két szép lányával meg egy kisfiával. De nagyon részeges volt az a király. Egyszer azon vette magát észre hogy egy huncut krajcárja sincs. De csak kért a kocsmába. Az mondta a kocsmáros: - Ha ...

Látogatás9603
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy végtelen gazdag király, és volt neki három legény fia. Egyszer azt álmodta a király, hogy ha ő meghallaná a rikító madár hangját, megfiatalodna. Mondta hát a fiainak, menjenek mindenfelé a világban, tudják meg, létezik-e a rikító madár v ...

Látogatás11445
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer lakodalom volt egy faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopódzni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba. Azt mondja a farkas: - Menjünk! Bár attól félek, hogy megbánjuk. Feleli a róka: - Ne félj s ...

Látogatás17634
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Elindult a róka csikót venni a farkas komájával. Látják, hogy ott legel a ló a fiával a réten. Kérdi a róka a kancalótól: - Eladó ez a csikó? Azt mondja a ló: - Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva. Azt mondja a róka: - Én nem ...

Látogatás18129
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer a róka séta közben a tópartra ért. A tóban kácsák úszkáltak. Amint meglátta a róka a kácsákat, mindjárt kacsapecsenyére fájt a foga. Gondolkozott, hogy foghatna meg csak egyet is. Tudta, hogy a kácsák nagyon kíváncsiak, bekiáltott nekik: - Gyerte ...

Látogatás24268
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00