Az irigy bátya
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt két testvér, mostohatestvérek.Az öregebb testvérre szállott minden vagyon, a nagy ház, a sok jószág. A kisebb öccsinek nem maradt semmi az égvilágon, fődhöragadt szegény lett. A bátyja meg minden földi javakba dúskált, mindeni vót.Egyszer a szegény öccsi bekopog a gazdag bátyjáho. Kigyön a bátyja az ajtón pöffeszkedve.
- Mit akarsz?
- Hát étessé meg, itassá meg, mer elpusztulok!
- Ennyi nem adok, de innyi ihatsz. Ott van az ereszet alatt egy hordó esővíz, igyál, amennyi beléd fér!
Nagyon megalázta a szegény öccsit.Az visszafordult nagy szomorúvan, ballagott haza a kis viskójába. Ahogy megyen, csak lépteket hall maga mögött. Visszanéz, de nem lát senkit. Megint - ahogy ballag - hallja a lépteket.
- Ki követ engem? - kérdezi a szegény ember.
- Én, a szegénység.
- Mióta követsz?
- A bölcsőtől a sírodig.
Nagyon elbúsult a szegény ember. Gondolkodott, mitévő legyen. Hőj, fogta az ásót, lapátot, kiment a temető sáncába, nekilátott ásnyi. Megszólal a szegénység:
- Mit ásol?
- Mit ásnék? Kiásom a síromot, oszt belefekszek. Minek az életem?
- Akkor én is melléd fekszek.
- No, ha akarsz, má bele is mehetsz.
Jó nagy gödör vór, belebújt a szegénység.
- Bentvagyok.
Hű, a szegény ember kapta a lapátot, gyorsan betemette, ráhányta a fődet. Ballagott oszt hazafelé.Attól fogva erősen nekilátott dolgoznyi, mer kire számítson. Dolgozott éjjelit napallá téve. Hú, nagyon jó haladt.A másik évbe má nem állhatta a gazdag bátyja, megszólította:
- Hé, mi lett veled? Nagyon gyarapszól!
- Eltemettem a szegénységet.
- Eltemetted? Hova?
- A temetőbe.
Hű, ette a méreg a bátyját, a nagy gazdagot.Ahogy esteledett, kapta az ásót, a lapátot, hogy kikaparja a szegénységet, hadd legyen megint az öccsi mögött, ahogy régen vót.
Elkezdte kiabálnyi:- Szegénység! Hol vagy, szegénység?
- Itt vagyok a fődbe eltemetve!
Odament, kiásta.
- No, kiástalak, hát szaladj gyorsan a gazdád után, mer nagyon gyarapszik.
- Ha bolond lennék. Hogy milyen hűségesen követtem, ő meg háládatlanul eltemetett.
- Akkor mi lesz veled?
- Te vagy nekem a drága kedves megmentőm, aki kiástál. Téged követlek, amíg élsz.
Úgyhogy még a mai napi is követyi a szegénység az irigy bátyát, ha még meg nem halt.
Nagy Zoltán -Nagy IlonaAz ikertündérek - Akadémia KiadóBudapest - 1990