Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt két testvér, mostohatestvérek.Az öregebb testvérre szállott minden vagyon, a nagy ház, a sok jószág. A kisebb öccsinek nem maradt semmi az égvilágon, fődhöragadt szegény lett. A bátyja meg minden földi javakba dúskált, mindeni vót.Egyszer a szegény öccsi bekopog a gazdag bátyjáho. Kigyön a bátyja az ajtón pöffeszkedve. - Mit akarsz? - Hát étessé meg, itassá meg, mer elpusztulok! - Ennyi nem adok, de innyi ihatsz. Ott van az ereszet alatt egy hordó esővíz, igyál, amennyi beléd fér! Nagyon megalázta a szegény öccsit.Az visszafordult nagy szomorúvan, ballagott haza a kis viskójába. Ahogy megyen, csak lépteket hall maga mögött. Visszanéz, de nem lát senkit. Megint - ahogy ballag - hallja a lépteket. - Ki követ engem? - kérdezi a szegény ember. - Én, a szegénység. - Mióta követsz? - A bölcsőtől a sírodig. Nagyon elbúsult a szegény ember. Gondolkodott, mitévő legyen. Hőj, fogta az ásót, lapátot, kiment a temető sáncába, nekilátott ásnyi. Megszólal a szegénység: - Mit ásol? - Mit ásnék? Kiásom a síromot, oszt belefekszek. Minek az életem? - Akkor én is melléd fekszek. - No, ha akarsz, má bele is mehetsz. Jó nagy gödör vór, belebújt a szegénység. - Bentvagyok. Hű, a szegény ember kapta a lapátot, gyorsan betemette, ráhányta a fődet. Ballagott oszt hazafelé.Attól fogva erősen nekilátott dolgoznyi, mer kire számítson. Dolgozott éjjelit napallá téve. Hú, nagyon jó haladt.A másik évbe má nem állhatta a gazdag bátyja, megszólította: - Hé, mi lett veled? Nagyon gyarapszól! - Eltemettem a szegénységet. - Eltemetted? Hova? - A temetőbe. Hű, ette a méreg a bátyját, a nagy gazdagot.Ahogy esteledett, kapta az ásót, a lapátot, hogy kikaparja a szegénységet, hadd legyen megint az öccsi mögött, ahogy régen vót. Elkezdte kiabálnyi:- Szegénység! Hol vagy, szegénység? - Itt vagyok a fődbe eltemetve! Odament, kiásta. - No, kiástalak, hát szaladj gyorsan a gazdád után, mer nagyon gyarapszik. - Ha bolond lennék. Hogy milyen hűségesen követtem, ő meg háládatlanul eltemetett. - Akkor mi lesz veled? - Te vagy nekem a drága kedves megmentőm, aki kiástál. Téged követlek, amíg élsz. Úgyhogy még a mai napi is követyi a szegénység az irigy bátyát, ha még meg nem halt.   Nagy Zoltán -Nagy IlonaAz ikertündérek - Akadémia KiadóBudapest - 1990