A nyár meg a fenyőfa
Részletek
Könyv címe
Magyar mese- és mondavilág 2. kötet
Elmondom nektek, hogy miért reszket, s miért zúg oly szomorúan a nyárfa. Egyszer Jézus Krisztusnak el kellett rejtőzni az ellenségei elől. Nem volt egyéb menedéke a pusztán, csak egy nyárfa. Fölment arra, s
meghúzódott az ágai között. Hanem a nyárfa ága, levele nem tudta eléggé elrejteni Jézus Krisztust, s megtalálták az ellenségei. Akkor mondotta Jézus:
- No, te nyárfa, nem rejtettél el engem, ezentúl télben-nyárban dideregj!
S azóta a nyárfa reszket télen-nyáron, s zúg olyan szomorúan, mintha valami nagy bánata volna. Hát azt tudjátok-e, miért zöld mindig a fenyőfa? Az is Jézussal történt, hogy egyszer az ellenségei elől a
fenyőfára menekült. Fenyőfának sűrű lombja úgy eltakarta, hogy az ellenségei, kik az életére fenekedtek, nem találták meg. Mikor aztán az ellenségei eltávolodtak, leszállott a fenyőfáról, s megáldotta.
- No, te fenyőfa, télen-nyáron zöldellj! Azóta zöld a fenyőfa levele télen is, nyáron is.