Mátyás király meg az okos paraszt

Részletek

Látogatás
4319
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Kóka Rozália
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Kiadó
Timp
Kiadás éve
2003
Egyszer meghallotta Mátyás, hogy valahol, egy kis faluban él egy igen-igen okos paraszt. Azt gondolta:  - Majd próbára teszem én azt a parasztot. Lássam, valóban olyan okos-e, amint az hírlik!  Megüzente neki, hogy jövő pünkösdkor jelenjen meg előtte, Budán, a palotájában! Úgy jöjjön, hogy hozza magával a leghűségesebb barátját, no meg a legnagyobb ellenségét! A paraszt megkapta az üzenetet. Gondolkodott, vajon ki is az a leghűségesebb barátja, és ki a leggonoszabb ellensége? Rövid gondolkodás után tudta már, hogy mit kell tennie.Pünkösd előtt való nap így szólt a feleségéhez: - Asszony! Holnap a király elé kell mennünk, készülj fel az útra! Én még járok egyet a határban. Az ember nem ment a határba, hanem elbújt a szénapadláson. Estefelé egy báránynak elmetszette a nyakát, s a vérével jól összekente al ruháját, a kezét, az arcát.Amikor a felesége meglátta, a szívéhez kapott: - Jaj, szerelmes istenem! Mit művelt kend? Tán csak nem ölt meg valakit? - Hallgass asszony! Hozz vizet, hogy megmosakodjam! Összetalálkoztam a király ékszerészével a határban. Eltettem láb alól, az ékszereket meg mind elvettem tőle. Annyi ékszered lesz, mint magának a királynénak. Csak el ne árulj senkinek! Megmosakodott a paraszt, szépen felöltöztek, s indultak is Budára. a királyhoz. Amint kiléptek a házból, a paraszt füttyentett egyet a kutyájának, őt is magával vitte. Sokáig gyalogoltak, míg a királyi palota elé értek. Ott mindjárt keresztbe tették előttük a lándzsát az őrök. - Hé, paraszt! Hová akarsz menni? Ide nem mehet be mindenféle jöttment. Kiváltképp a kutyáknak tilos a bemenet! Akkor a paraszt elővette a kalapja béléséből a király levelét. Az állt az írásban, hogy a paraszt pünkösd napján harmadmagával jelenjen meg a király előtt.Na, beengedték őket. A király a trónján ült. - Adjon isten, király őfelsége! - köszönt illendően a paraszt. - Adjon isten, jó napot! - fogadta a király. - Látom, megjelentél úgy, ahogy kívántam, harmadmagaddal. Már csak azt nem tudom kettőjük közül melyik a barátod, s melyik az ellenséged? Erre a paraszt akkorát rúgott a kutyájába, hogy az becsúszott a trónus alá. Fájdalmában vinnyogott szegény jószág. Ezután egyet pisszentett neki a gazdája, a térdére csapott, s úgy hívogatta: - Pucok! Gyere ide! Gyere ide kiskutyám, nem bántalak. A kutya előkúszott a trón alól, csóválta a farkát, s megnyaldosta a gazdája kezét. A király elmosolyodott: - Látom már, hogy ki a barátod. A paraszt rábólintott, úgy van. A kutya a leghűségesebb barátja. Most a paraszt a feleségéhez fordult, szidalmazni kezdte: - Te hűtlen perszóna! Láttam, amit láttam, észrevettem, hogy a hátam mögött összekacsintottál azzal a nagydarab katonával! Hát erre esküdtél nekem a templomban? Az asszony nagyszájú fehérnép volt. Csípőre rakta a kezét, s úgy ripakodott rá az urára: - Még kend beszél?! Kend útonálló, kend zsivány, kend rablógyilkos! Felséges királyom! Az uram megölte felséged ékszerészét, az ékszereit elrabolta. - Mit beszélsz te, asszony? Hogy is van ez? - kérdezte a király. - Egy szó sem igaz az egészből, felség! - szólt a paraszt, s elbeszélte, hogy, s mint tett a bárányvérrel, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból. Meg akarta tudni, mennyire állna mellette az asszony, ha ő bajba kerülne. - Most már értem - szólt a király -, már tudom, hogy ki a leggonoszabb ellenséged. Nem hiába van jó híre az eszednek! Mátyás király ekkor egy tarisznyát megtöltetett pénzzel, s így szólt hozzájuk: - Eredjetek, s béküljetek meg egymással! A nagy ész csak akkor ér valamit, ha becsülettel is párosul. Vigyázz, jóember a becsületre! Éljetek boldogan!
Értékelés
★★★★
4 szavazat