Volt egyszer egy cigány, volt neki egy lova. - Elmenek, te asszony, egy kis száraz gallyé. - Hát bizony, more, eredj! Megy a cigány az erdőbe a lovával, kocsijával, majd lát egy nagy száraz ágat a fán. Felmászott, ráült, hozzáfogott fűrészelnyi. Majd ott megy a juhász, felnéz. - Te cigány, mit csinálsz, hisz te magad alatt vágod el a fát! - Dehogyis vágom, dehogyis vágom! Ajjig elhalad a juhász, a cigány alatt lezakkant az ág, maga alatt vágta el a fát. - Jaj, hát ezs mindentudó, utána saladok! Utó is érte. - Hallja-e, jó ember, ha maga ilyen tudós, mondja meg, meggyít élek! - Hej, te cigány, míg a lovad hármat nem botlik. Hű, elhitte a cigány. Ahogy megrakta a kocsit gallyval, megy egy emelkedőn kifelé, megbotlott a lova. - Jaj, Uram Isten, má egy estendőm odavan! Nem nagyon merte hajtanyi se a lovát, de egy emelkedőn kifele a lova csak megbotlott. - Jaj, Uram Istenem, két estendőm odavan! Meg se várom a harmagyikot, inkább itt tüstént lefeksek. Lefeküdt az árok széjire, hogy a halál ott érje. Megy ára egy kocsis ember, hát felborult a kocsija, be az árokba. Nézett jobbra, nézett balra, hogy valaki segítene neki felemelnyi a kocsit. Meglátja a cigányt, hogy ott fekszik. Odamegy. - Te cigány, feldőltem, állíjjuk fel a kocsimot! - Ne beséljen, hótt ember vagyok én! - Hogy vóná hótt, ha beszélsz! - Mondom, hogy hótt ember nem besél. A kocsis megcsapta az ostorával, mingyár felugrott a cigány. - Gyere, segíjj, hogy vóná te hótt! Segíjj ezt a kocsit felállítanyi! Felemelték a kocsit az árokbó nagy bajval. Akkor azt mondja a cigány: - Mondja, jó ember, mennyiér adná el maga nekem ast azs ostort? - A lovadér meg a kocsidér odaadnám. - No, jó. Ide azs ostort! Megy haza a cigány, az ostorval suhogtat, pattog. - Assony, sose halunk meg, itt a csudaostor! Ha meghals, feltámastolak, ha én halok meg, te támastas fel. Tartogatják is az ostort a mai napig.         Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990