Volt egyszer egy cigány, volt neki egy lova.
- Elmenek, te asszony, egy kis száraz gallyé.
- Hát bizony, more, eredj!
Megy a cigány az erdőbe a lovával, kocsijával, majd lát egy nagy száraz ágat a fán. Felmászott, ráült, hozzáfogott fűrészelnyi.
Majd ott megy a juhász, felnéz.
- Te cigány, mit csinálsz, hisz te magad alatt vágod el a fát!
- Dehogyis vágom, dehogyis vágom!
Ajjig elhalad a juhász, a cigány alatt lezakkant az ág, maga alatt vágta el a fát.
- Jaj, hát ezs mindentudó, utána saladok!
Utó is érte.
- Hallja-e, jó ember, ha maga ilyen tudós, mondja meg, meggyít élek!
- Hej, te cigány, míg a lovad hármat nem botlik.
Hű, elhitte a cigány.
Ahogy megrakta a kocsit gallyval, megy egy emelkedőn kifelé, megbotlott a lova.
- Jaj, Uram Isten, má egy estendőm odavan!
Nem nagyon merte hajtanyi se a lovát, de egy emelkedőn kifele a lova csak megbotlott.
- Jaj, Uram Istenem, két estendőm odavan! Meg se várom a harmagyikot, inkább itt tüstént lefeksek.
Lefeküdt az árok széjire, hogy a halál ott érje.
Megy ára egy kocsis ember, hát felborult a kocsija, be az árokba. Nézett jobbra, nézett balra, hogy valaki segítene neki felemelnyi a kocsit. Meglátja a cigányt, hogy ott fekszik. Odamegy.
- Te cigány, feldőltem, állíjjuk fel a kocsimot!
- Ne beséljen, hótt ember vagyok én!
- Hogy vóná hótt, ha beszélsz!
- Mondom, hogy hótt ember nem besél.
A kocsis megcsapta az ostorával, mingyár felugrott a cigány.
- Gyere, segíjj, hogy vóná te hótt! Segíjj ezt a kocsit felállítanyi! Felemelték a kocsit az árokbó nagy bajval. Akkor azt mondja a cigány:
- Mondja, jó ember, mennyiér adná el maga nekem ast azs ostort?
- A lovadér meg a kocsidér odaadnám.
- No, jó. Ide azs ostort!
Megy haza a cigány, az ostorval suhogtat, pattog.
- Assony, sose halunk meg, itt a csudaostor! Ha meghals, feltámastolak, ha én halok meg, te támastas fel.
Tartogatják is az ostort a mai napig.
Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990