• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A mindentudó suszter

Részletek

Látogatás
6257
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Vót egy nagyon jó suszterember, szép munkája vót. Egyszer is csinált egy szép pár csizsmát, bevitte a vásárba eladnyi. Csakhát az a nagy hibája vót, hogy az árát hamar elitta, visszafelé má az út széjin az árokba feküdt. Egy pap meg megunta a szolgálatját, otthagyta a parokját, ment szerencsét próbálnyi. Meglátta a susztert az árokba, megcserélte vele a ruháját. Ráadta a papi ruhát, ő meg felvette a suszterruhát, oszt tovább ment. Majd keresik a papot, hogy miséznyi kéne, vasárnap van. Meg is tanálják az árokba. Fölé állnak, szólongatják: - Tisztelendő úr, keljen fel! Gyöjjön miséznyi! - Ha? Ha? . . . Nem kelek! Ha? Ha? . . . Nem menek! - Nem úgy van az, tegyük fel a kocsira, vigyük haza, majd kijózanogyik! - Vigyük, vigyük haza, hát mégis vasárnap van, oszt mégis miséznyi kéne! Majd kijózanogyik otthon. Haza is vitték. Mindenáron, hogy menjen miséznyi. De iszen olvasnyi se tudott. No, de mindegy, ment. Vitte a ministráns a könyvet, az is ment, feltette az oltárra. A suszter megfordította a könyvet, kinyitta a fejvel. Meglátja a ministránsgyerek. - Tisztelendő úr, fejvel van a könyv! - Mindegy a, fiam, ne szólj bele! Aki tud, az tud fejvel is! No, csak csinálgatott valamit, misézgetett. Gondolja: - De mos prédikálnyi is kéne! De mit? Mindegy no! Felment a szószékre. Elkezgyi: - Kedves testvéreim, nektek még ilyen papotok soha, de soha nem vót, mint én vagyok. Vár egy kicsit, megint elkezgyi. - Kedves testvéreim, nem vót még nektek ilyen papotok soha, de soha, mer én mindentudó vagyok. Egy uraság meg ott imádkozgatott a misén. Hő, mingyár gond ütte, hogy neki meg elveszett a drága gyémántos gyűrűji. Majd megkérgyi mise után, hogy nem tud-e róla valamit. Úgy is vót, vége lett a misének, vitte ki a gyerek a nagy könyvet, letette. A suszter meg felfogta, oszt rácsapott a gyerekre, úgy köszönte meg neki a segítséget. Akkor megy oda a nagyságos úr. - Tisztelendő úr, ha maga olyan mindentudó, meg tudná-e nekem mondanyi, hogy hova tűnt a gyűrőm, ki lopta el? - Hát kérek egy napi gondolkodási időt, meg kérek egy szobát, ahol gondolkodhatok. Legyen benne egy asztal, szék meg egy ágy! Meg hát ennyi-innya is legyen! - No, meglesz. Úgy is vót. Reggel vitte neki az inas a früstököt. Nagy bújába azt mondta a suszter. - Hm, itt az egyik. Arra mondta, hogy a früstök megvan. Az inas megijedt, szaladt a cimboráinak mondanyi, hogy: - Tud, tud, mer azt mondta, mikor bementem, hogy itt az egyik! Délbe nem viszem az ebédet, most te következel - mutatott a másik cimborájára. Az meg szabadkozott, hogy ő biz nem viszi. - Nem? - vágott közbe a harmagyik - Te vagy a köteles, az ebédet neked kell vinnyi. Viszi is az az ebédet. Meginn mondja a suszter: - No, itt a másogyik. Az ételre mondta, de az inas magára értette. Rohant, szaladt mondanyi: - Tud, tud! Megmondta, hogy én vagyok a másogyik! Mer hát hárman lopták el a gyűrőt. A harmagyik, hogy ő biz nem viszi be a vacsorát. - Pegyiglen neked kell bevinnyi, te is olyan bűnös vagy, mint mink. Viszi oszt a vacsorát nagy félve, leteszi az asztalra. A suszter akkor is egy nagyot sóhajt: - No, itt a harmagyik! Az inas meg letérgyelt előtte. : - A jó Isten áldja meg, tisztelendő úr, ne tegyen tönkre! Valóba mink loptuk el a gyűrőt hárman, dehát odaadjuk magának. - Hát . . . hát az úgy nem lesz jó. Van itt az udvarba lúd, pulyka vagy ilyesmi? - Van. Vannak nagy pulykák. - No, fiam, a legnagyobbnak gyugjátok le jó a torkán, hogy lemenjen a begyibe, mer reggel énértem gyön az uraság. - Jó van, jó van. Úgy is vót, megy reggel a nagyságos úr. - No, hol van a gyűrő? - Kérem, a legnagyobb pulykájoknak a begyibe. - De ha levágjuk, oszt nem lesz benne, nagy baj lesz! - Csak tessenek levágnyi, ott kell annak lennyi, úgy álmodtam. Levágják a nagy pulykát, hát valóba ott ragyogott a begyibe a gyémántos aranygyűrő. A nagyságos úr megjutalmazta a suszterpapot nagyon. A három szolgának se lett baja, nem tudódott ki, hogy ők lopták el a gyűrőt. Meg is fogadta a három szolga, hogy életyikbe nem lopnak. A suszter meg úgy látta jobbnak, hogyha elmegy a hetegyik faluba, hogy hírit se hallják többet, mer bizony nem tudott ő semmit. Ott él a mai napig is, ha meg nem halt.   Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990
Értékelés
★★★★
4 szavazat