Anyósommal beszélgettünk: -Hej -aszongya-, édes jányom, a mi időnkbe nem úgy vót, hogy hálószoba, meg - aszongya - elmúlt a lagzi, oszt akkor mingyá nászútra meg hálószoba a fiataloknak... Mi időnkbe úgy vót, hogy egy házba, egy szobába laktunk - aszongya -; az uram meg én soha nem fekhettünk egybe. Mer a házba csak anyósom vót, meg az új menyecske ugye, meg a gyerekek. Mert többen nem fértünk. Apósom, meg az uram azok meg az istállóba aludtak, mert köllött ugye a hely végett is, meg az állatokra köllött éccaka figyelni. Hát a két ember az istállóban vót. Hát oszt - mondom, mán én is mán asszony vótam. beszélgettünk. hát mondom - mégis oszt hogy vót, hogy ha össze akartak csúszni'? - Hát tudod, úgy vót-aszongya-, hogy mikor apósom valahova kiment a kertbe vagy valahova, amikor kicsit tiszta vót a helyzet - aszongya -, akkor a Pista füttyentett nekem. Füttyentett. Akkor oszt mentem. oszt fölmentünk az istálló pallásra. A szénába. - Hát oszt - mondom -, ha maga gondult rá valamire. akkor mi vót? - Akkor odamentem hozzá: Pista, mintha füttyentettél vóna! Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004