Annak az a legendája, hogy régen ugye otten ugye nem volt semmi se, csak ott legeltettek. És ugye a gyerek nyomorék vót, és a pásztor felesége meghalt. Osztan mindig köllött magával vinni az embernek a juhok után, a disznók után, mindig köllött a gyereket vinni magával. Oszt akkor a gyerek meglátott valami szép nőt, szép hölgyet, oszt akkor mondta neki, hogy: - Kapard meg itten, kaparjad, kaparjad! És akkor megkaparta, és fölfakadt a víz, oszt a gyereknek a szép hölgy megmosta a szemit. A szemit is, hogy nem is látott a kicsi, meg oszt nem tudott beszélni. Néma vót. Oszt akkor a néma gyerek kajbálta, hogy: -Édesapám. édesapám, gyüjjön ide! Ezt mondták, beszélték régen. Oszt akkor először csak híre ment neki; akkor ott csináltak oda deszkábúl egy kápolnácskát, utána mán kőből csináltak kápolnát, oszt sokára jött, hogy ez teljesen, hogy szent hely lett.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004