Mentek-mentek tovább, egyszer egy faluba értek. No, nagyon fáradtak vótak má, éhesek vótak, mondja Jézus Péternek: - Péter, most hova menjünk szállásra? Ahol vigadnak, vagy ahol siratnak? Hát mondja Péter, hogy: -Inkább oda menjünk, ahol vígadnak! No, úgy is vót. Bementek az egyik házhoz. Ott nagy mulatság vót, táncoltak, micsináltak.. Hát szállást kértek. Hát nekik is adtak enni, de mivel ők nagyon el vótak fáradva, ők bizony egy sarokba betettek egy szalmazsákot, ők lepihentek. A többiek meg mulatoztak. Hát ahogy otten mulatozgatnak, lerészegedtek, minden, egyszer egyik ember mordult egyet: - Hej - aszongya -, ezek meg itt fekszenek-e? Jól megrugdosták - Péter feküdt a szélén. Össze-vissza verték őt, megrugdosták.. Jaj, mán alig bírta Péter tűrni. Aszongya egyszer, meglökdösi Jézust: - Jézus, engedjél má engemet a falhó! Má nem bírom itt a verést! No, bemegy Péter a falhó. Egyszer a részeg emberek aszongyák: - Adjunk már annak is, aki a falnál van, még az nem kapott! No, megcsapdosták, aki a falnál volt; hát megin Péter kapott ki. Hát mikor reggel fölkelnek, azt mondja: - Hej, Uram, alig vártam a reggelt, annyit kaptam az éjjel! -Na látod, megmondtam neked, hogy inkább odamentünk volna, ahol sírnak, mer ahol siratnak, ott megvigasztaltuk volna őket! De ezektül a vígságus emberektől ezektül csak kikaptunk.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004