Abban az időben, amikor Magyarországon a törökök tették az igazat, Vásárhely nem volt nagyobb Mártélynál. Leginkább falunak számított, amelynek akadtak szélső házai. A szélső házakban szegények. A szegények között egy szitakötő. A szitakötőnek egy derék, szép nagylánya. De híres egy szépségű. Vigyázták is a szülék, mint a gyertyalángot. Félig az ő tudtukkal tette a szépet a szép lánynak egy hozzáillő csikósbojtár, aki ha tehette, a szitakötő szélső háza körül jártatta lovait, legeltette ménesét, szemét a lány ablakán. Ez idő tájt egy török közkocsis beállított a szélső házban lakó szitakötőhöz segedelmet kérni, ahogy mondta, eltörött a kereke, kérne kölcsön egyet, meg egy kocsirudat is, mert az is eltörött. Jószívű volt a vásárhelyi szitakötő, mert az volt a szokás, hogy ott add segítő kezedet, ahol kérik. A szitakötő gurította a kereket a mondott helyre, a fia vállán vitte a kocsirudat. Alig mennek egy-két utcasarkot, az illető török kocsis lóháton visszaugratott a szitakötő házába, nyergébe nyalábolta a szép szitakötőlányt, és Szegednek vette az irányzomot. Hanem a lány, amikor első ijedelméből fölocsúdott, egebeli sivalkodásba kezdett, amit választottja, aki nem messzi legeltette tőlük a ménesét, nemcsak meghallott, de meg is ismerte imádottja hangját. Neki se volt, csak egy gondolat, nyeregbe pattanni, mint az eredés, vágtatott a lányrabló török nyomában. Annak is jó erős, futós lova kapkodta a lábát, azért Algyő előtt a csikós beérte a turbánost. Az rákiáltott vágtázás közben, hogy még szépen áll dolga addig takarodjon vissza, ahonnét jött. A csikósnak másik fegyvere a pányva. Nem alkudozott, hurkot vetett a török lovasra, lerántotta a földre. De úgy, hogy a szép lány a lovon maradt. Amikorra visszaértek a szitakötő házába, a két férfi már otthon mérgelődött, hogy az átkozott pogány lóvá tette áldozatkészségüket, hogy lányukat prédává tegye. Válogatás nélkül ütlegre kaptak, a hurokban szenvedő törököt elkezdték ütni. De az könyörgőre fogta, hogy ne üssék, mert neki megbízása van egy főtöröktől, aki beleszeretett a szitakötő lányába, hogy rabolja el a lányt. Amit ő azért nem tartott lehetetlennek, mert őt is úgy rabolták el gyerekkorában Vásárhelyről, amikor a nevét sem tudta. Hogy igazolja magát, fölhúzta ingét, mutatta, hogy a háta közepén talléros nagyságú, barna szemölcs ékeskedik. Akkor a szitakötő, meg a felesége megismerte a fiukat, akit karonülő korában a félegyházi vásárból jövet raboltak el tőlük a török portyázók. Sírtak valahányan. Örömükben. A csikós segített nekik. Sírni. Meg örülni.