Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. Kedves volt mindenkihez, nem nézte, ki-mi, megszólított mindenkit. Megszólított egy öreg embert is. Az öreg valamikor a katonája volt. Egy-két szó után rögtön rá is ismert, mert Mátyás király megismerte esztendők múlva is, hogy ki szolgált nála. - Tisztességben, öreg! - mondta a király. - Köszönöm az asszonynak! - felelte az öreg. - Hány pénzért dolgozol? - kérdezte a király. - Hatért! - felelte rá az öreg. - Hányból élsz? - Kettőből! - Hát négyet hova teszel? - A sárba dobom! - Hány még a harminckettő? - Már csak tizenkettő! - Meg tudnád-e fejni a bakkecskét? - Meg én! Az urak csak bámultak. Egy szót se értettek ebből a beszédből. Látta ezt a király, s nevetve még azt mondta: - Míg a képemet meg nem látod, addig meg ne magyarázd senkinek! Azzal a király továbbment. Az urak utána. Rögtön tudakolni kezdték: - Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük! Felelt Mátyás király: - Találjátok ki. Aki kitalálja, nagy jutalmat kap! Az urak gondolkodtak, de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez. Körülvették, kérték, unszolták, hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket. - Addig nem mondhatok semmit, míg a király képét nem látom - mondta az öreg. - Hol? Milyen képét? - kérdezték az urak. - Ami az aranypénzen van kinyomva - mondta az öreg. Megállapodtak tíz aranyban. Az öreg most már elkezdte a magyarázatot. - “Tisztességben, öreg!” - ez azt jelenti, hogy az asszony mossa rám a ruhát. Márpedig a tiszta ruha tisztesség, azért vagyok tisztességes. S ezért mondtam, hogy köszönöm az asszonynak. - De miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? - kérdezték az urak. - Hat pénzt keresek. Kettőből magam élek, négyet a fiamra költök, az pedig annyi, mintha a sárba dobnám! - felelte az öreg. - Hát az mit jelent: “Hány még a harminckettő?” - Megmondom tíz aranyért! Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is. - Legénykoromban harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van, ez azt jelenti - felelte nevetve az öreg. Már csak egy kérdés volt hátra. Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat. - Hát az mit jelent, hogy “a bakkecskéket hogyan fejed meg?” - Az azt, ahogyan most az urakat megfejtem!     Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese - Móra Ferenc könyvkiadó Budapest - 1974