Egyszer egy szép nyári napon künn a mezőn találkozott egy mezeinyúl egy sündisznóval. A mezeinyúl bosszantani kezdte a sündisznót. Azt mondja neki: - Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal hogy mersz te megindulni, hogy is tudsz te menni? A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval: - Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te azokkal az egyenesekkel! Azt mondja a nyúl: - Én azt nem hiszem. - Na, ha nem hiszed, akkor fogadjuk le. Hamar lefogadták. Csináltak egy nagy fogadást ketten. Mikor kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól: - Na, mikor futunk? Azt mondja a sündisznó: - Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy. Azt mondja a nyúl: - Miért nem most? - Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten. Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt. - Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni, mint ő. Azt mondja a felesége neki: - Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a nyúl? - Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk! Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett hogy találkozzanak a nyúllal, hanem a másik végére; ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik barázdába. Azt mondta neki: - Amikor a nyúl a másik barázdán ideér, akkor te jó előre kiálts "Én már itt vagyok!" Akkor a sündisznó elment a földnek a másik végére, s találkozott a nyúllal. - Szervusz, nyúl koma! - Szervusz, sündisznó koma! - Eljöttél? - Eljöttem! - Na, hát futunk? - Futunk. - Na de hogy futunk, hogy jobb legyen? - kérdezte a mezeinyúl. Azt mondta a sündisznó: - Én futok az egyik barázdában s te a másikban, hogy ne akadályozza egyik a másikat a futásban. - Helyes, jól van. A nyúl megállott az egyik barázdában, a sündisznó a másikban. Akkor a sündisznó azt mondta a nyúlnak: - Én számolok egy-kettő-hármat, s mikor a hármat mondom, elrugaszkodom. S a sündisznó olvasott: - Egy, kettő, három. Akkor mind a ketten nekirugaszkodtak, de a sündisznó csak kettőt ugrott, s lebújt a barázdába (mutatja). De a másik sündisznó ott volt a másik végében a földnek, s mikor a nyúl odaérkezett, akkor rákiáltott: - Én már itt vagyok! Akkor azt mondja a nyúl: - Nem volt jól, még egyszer futunk! Akkor visszafordultak, s kezdtek visszafele futni, de az a sündisznó is csak kettőt ugrott, s lebújt. A nyúl tőle telhetőleg futott, úgy, hogy annál jobban még nem futott soha. Mikor a föld végéhez érkezett, a másik sündisznó azt kiáltja: - Én már itt vagyok! - Nincs jól, még egyszer futunk! Visszafele is megfutamodtak. A sündisznó lebújt, a nyúl pedig futott tőle telhetőleg. Mikor érkezett a másik végére a földnek, a másik sündisznó szintén kiáltja: - Én már itt vagyok! - Nincs jól - mondja a nyúl -, még egyszer futunk, negyedszer. Na de a nagy futásban megreszketősült a nyúl lába, és a föld közepénél elesett, nem bírt továbbmenni. A sündisznók pedig lekacagták a nyulat, övék volt a nyereség. Hazamentek nagy kacagva, s máig is élnek, ha meg nem haltak.     szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972