Volt egyszer egy menyasági kúdus. Az a Székelyföldön van, Menyaság. Elment a szomszíd faluba kúdulni. Bément egy házhoz, csak az asszony volt otthun. Azt kérdi az asszony a kúdustúl, hogy: - Hová való? Azt mondja a kúdus: - Menyasági. Kérdi az asszony: - Mennyországi? - Igen, odavaló - válaszol a kúdus. Az asszony azt kérdi a kúdustúl: - Az én lelkem jó uramat nem esméri a mennyországban? - De igen - azt mondja a kúdus -, csak rongyosan jár, me leszakadozott a ruhája. Sírva kíri az asszony a kúdust, hogy a második urának a ruháját vinné el az első volt urának a mennyországba. A kúdus kíszsíggel vállalkozott, hogy elviszi. Az asszony összepakkolja a második urának a ruháját, és átadja a kúdusnak, hogy vigye a mennyországba az első urának. Ahogy elmegy a kúdus, jön haza az asszonynak az ura, s kíri, hogy ne haragudjon. - Volt itt a mennyországbúl egy kúdus, s elkűttem a ruháját az első volt uramnak. Az ember tudta, hogy bécsapták az asszonyt, mindjárt lúhátra ült, és ment a kúdus után Menyaság felé. A kúdus észrevette, hogy mennek utánna, és a pakkját elrejtette egy bokorban. Mikor elíri az ember a kúdust, azt kérdi tűlle: - Nem látott egy kúdust menni Menyaság felé? Batyut visz a hátán. Azt mondja a kúdus: - De igen, láttam, itt megy a gyalogúton. Ott lúval nem lehetett menni. Leszállott a lúrul, és kíri a kúdust, hogy fogná meg a lovat, amíg utánna szalad. Ekkor a kúdus kivette a batyut a bokorbúl ráült a lúra, és elment a lúval együtt. Mikor visszajön az ember, látja, hogy űtet is bécsapták. Hazamegy és kérdi a felesíge, hogy: - Hunn volt? Azt mondta hogy: - Lovat adtam a kúdusnak, hogy hamarabb írjen mennyországba. Elmondta: Máté István bálint szerk. Kovács Ágnes Rózsafiú és Tulipánleány - Akadémiai Kiadó Budapest - 1987