Akkor Pilátus, amikor elítélte Jézust, utána nem vót nyugodalma Akkor mindig maga előtt látott egy kinyitott szemet. Oszt akkor elindult elmegy ű mén valahol kipiheni magát, hogy mégiscsak szabadon, mer ettül a rettenetes lelkiismeret marcangolástúl majd ű mán szabadul. Elment oszt akkor tanált a tengerparton egy kunyhót. No most ű nagyon örült, hogy: „Mán mostan itten jól megpihenek-e." Bemegy a kunyhóba, mikor beért, akkor aszongya, három ember ott vót. -Testvérek, adjatok nekem egy kis szállást, helyet, hogy kipihenhessen magamot, a nagy bánatomat, a nagy fájdalmamat! Erre ráfelel az egyik, aszongya: - Te akarsz nálunk megpihenni? Mink azér vagyunk itt, hogy mink vezekeljünk a te bűnödét! Mer te Pilátus, te adtad ki nekünk a parancsot, teéretted én a legszentebb úrjézusnak én szúrtam át, én vagyok Longénus, aki az ódalábúl a vizet engedtem, hogy átszúrtam, teéretted szúrtam át az ódalát! Akkor a másik meg aszondta, hogy ű meg az, aki Jézust őriztette, őrizték a sírba. - Mink azért vagyunk itt, hogy vezekeljünk, mert- aszongya - mink is rosszat tettünk az Igaz ellen! Akkor elzavarták Pilátust. Akkor az is sírt, mindenöve fohászkodott. mindenüvé ment, hogy: „Csak mán Istenem, csak meghalnák, megszabadulnák a lelkiismeret mardosóstul, mert már nem bírom tovább ezt a nagy fájdalmat, ezt bánatot, ami a szívemet nyomja, csak ne látnám a kinyitott szemet, mindig egy kinyitott szemet látok!" És az rettenetesen zavarta űtet.         Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004