Volt a világon, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren, a korpakazlakon is túl, az üveghegyeken meg innen, egy házaspár. Volt egy kislányuk.   Az édesanya egyszer megbetegedett. Sokáig betegeskedett, aztán meghalt. Meghagyta a férjének, hogy ne nősüljön meg újra, mert a kislánynak nagyon rossz sora lesz.   Az ura aztán megfogadta, hogy nem nősül meg. Az ember egyszer azt mondja a lányának:   - Hallod-e, eredj el a szomszédasszonyhoz, mondjad neki, adja ide a sütőteknőt, mert édesapám sütni akar.   Átmegy a kislány, és azt mondja:   - Szomszédasszony, azért küld édesapám, hogy adja ide a sütőteknőt.   - Mondd meg édesapádnak, vegyen el engem, akkor lesz neki sütőteknője is.   A kislányt megfésülte, megmosdatta, adott neki egy darab kenyeret, s még egyszer elmondta:   - Mondd meg édesapádnak, hogy vegyen el engem, akkor lesz neki sütőteknője is.   Hazament a kislány, mondja az apjának:   - Édesapám, nem adja ide a szomszédasszony a sütőteknőt. Azt üzente: „Vegyen el engem, lesz sütőteknője is."   - Kislányom, elvenném ám, de abból neked lesz bajod! - felelte az apja.   - Édesapám, nagyon jó asszony ez, látja, meg is fésült, kenyeret is adott, megmosdatott.   Másodszor is elküldte:   - No, kislányom, eredj el a szomszédasszonyhoz, mondjad neki, legyen olyan szíves, ha már a sütőteknőt nem is adta ide, adja kölcsön a szitát, majd megszitálom a lisztet.   Elment a kislány újra.   - Szomszédasszony, elküldött édesapám, hogy legyen szíves, adja ide a szitát, meg akarja szitálni a lisztet.   - Mondd meg, kislányom, az édesapádnak, hogy nem adom. Vegyen el engem, akkor lesz szitája is.   Megmosdatta, megfésülte, és elbocsátotta haza.   - Hazajöttem, de nem adta ide a szomszédasszony a szitát, azt mondta, hogy vegye el, akkor lesz szitája is.   Harmadszor megint elküldte:   - Eredj, kislányom, kérd el a sütőlapátot. Ha már a szitát nem adta ide, adja ide a sütőlapátot, hogy be bírjam vetni a kenyeret.   Átmegy a kislány, mondja: