• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Palkó és a szerelem

Részletek

Látogatás
20676
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Nagyanyám nagyanyja mesélte, hogy a szomszédjukban, hogy ez igaz vót, a szomszédjukba lakott egy Palkó nevű legény. Nagyon dógos legény vót. Eljárt az emberekvel az erdőre fát vágni. Még vállaltak munkát, de nem a faluban, hanem eljártak messzire. Hát mondogatták neki mán az emberek, nős emberek: -Te Palkó, házasodjál má meg! - Hát minek? - aszongya. - Hát majd mos az asszon meg főz rád. - Ott van anyám, megcsálja az. A szerelemről semmit se tudott ugye, egész nap csak dógozott mindig. Hát mán egyszer oszt a kovács jánya valahogy kimaradt. Nem akadt neki. Hát jóra nézték Palkót, amiért dolgos legény. Hát összebeszéltek. Hát úgy is vót, mikor Palkó hazagyütt ugye, megcsinálták a lagzit. Elvette a kovács jányát. Megvót a lagzi ugye, utána, a lagzi után megint összepakoltak, megint odavoltak ugye az emberek egy hétig. Palkó elment a nős emberekvel aratásba vagy milyenbe. Hát az asszonyt ette a fene, itthon mérgeskedett: -Még íllyet, még ílyet! Férjhő mentem. de minek? Hát még csak meg se csókolt az én emberem! Hallotta ezt valaki. Hát ha ő nem tud szeretni, muszáj megtanítani a szerelemre valahogy. Csak gyüjjön haza! Alig várta az új menyecske a hazajöttét. Otten ugye kérdezték az emberek, mikor elmentek az erdőre: - No, Palkó, hogy sikerült a lagzi? - Hát jól - aszongya. - No, jó vót-e a nászéjszaka? - Én csak öreg kalácsot ettem. Én nem tudtam semmit a nászéccakárúl. Látták az emberek: ő csak öreg kalácsot ett ott. Palkó többet nem tudott a lagzirúl, se a nászéccakárúl. Na, az asszony várta itthon, tudta, hogy szereti, az anyjátúl hallotta, hogy szereti nagyon a buktát. Jaj, főzött az asszony egy nagy tál buktát. Tepertővel, túróval jól megszórta. Meg egy liter bort is vett Palkónak. No, hazagyütt Palkó. - Hő, Palkó, édes uram, főztem neked jó buktát! - Azt szeretem! Leült Palkó, ette a buktát. Mindet megette. Megitta a bort is. Semmi. Se csók, semmi. Aszongya neki a felesége: - No, Palkó, feküdjél le az ágyba! Majd oszt én is megyek, de még én összepakolok Hát megy az asszony, levetkőzik pendelre, bebújik Palkó mellé. Hát látja: Palkó nadrágostúl fekszik. -Te Palkó, hát mért nadrágostúl fekszel? Hát nincs gatyád? - De van nekem. - Hát akkor? Vesd le azt a nadrágot, hallod! Palkó lehúzta, de félt, hogy meglátja az asszony a gatyáját, olyan szégyenlős vót. Hát utána hátat fordított Palkó, oszt már horkolt. Hej, az asszonynak má mégis meg köll tanítani a szerelemre, hát semmit se csinált! Aszongya: - Palkó te - meglökdösi -, hallod-e, hát forduljál mán ide felém-e! Nem szereted te a jót? Aszongya: - Szeretem - aszongya Palkó -, szeretem a buktát, mind megettem. Csak úgy feszül a hasamba! - Ej, hadd má azt a buktát, van attúl még jobb is, a buktátúl! A szerelem az jobb. Forduljál mán erre! Palkónak addig beszélt, addig beszélt az asszony, hogy oszt mi történt, mi nem történt, az asszonyval hogy lett jóba, nem mondta, csak azt hogy csak úgy sorakoztak Palkónak a gyerekek, hogy addig tanulta a szerelmet Palkó. Hát eddig vót, mese vót. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★★★
10 szavazat