Azt mindig mondták. hogy: meghalt Mátyás király, oda az igazság! Ugye mert hogy nem tudta ott a budai várba, hogy hogy veszekednek az emberek, oszt akkor legyütt falura, oszt már megnézte, hogy a falu emberei hogy viselkednek a népekvel szemben. A községbe. Hát oszt akkor egyszer a bírónak hordták be a fát, oszt akkor ű meg leült egy padra. Oszt akkor odamentek, aszongya: - Te nagyorrú, te is menjél, osztán hordjad azt a fát! Oszt akkor először nem ment, oszt akkor ráhúzott. A bíró embere ráhúzott vagy kettőt-hármat. Akkor muszáj vót elmennyi neki. Oszt elment Mátyás király, oszt ráírta, hogy: Mátyás - a fára. Ráírta, hogy: Mátyás. Ráírt három fára. Akkor berakta ű is a fát. Mer muszáj vót neki rakni, mer ott se akarta mán rakni, oszt ott is ráhúztak, ráüttek, hogy: - Te lusta, te nagyorrú, nagyorrú paraszt, rakjad má azt a fát! Akkor oszt utána összehívatta úgy a falu embereit, na akkor oszt no kérdezték a bírót először: - No. hogy viselkednek az emberek? Akarnak-e dolgozni, meg hát nincsenek-e elnyomva, a szegény ember? S mondta: -Jól megy minden a faluba. jól megy minden! - Jól? - aszongya. -Jól. - No gyerünk csak! - aszongya. Akkor elmentek, ugye a fát, amit összeraktak: - No, csak hányjátok szét ezt a fát! Én másképp hallottam - aszongya. - Úgy, hogy a bíró ráhúzat, aki nem dolgozik hiába, bíró úr! Nagyot nézet oszt a bíró. De széthánták a fát. oszt akkor keresték a fát, oszt rá vót írva, hogy: „Mátyás". - Na - aszongya -, én vótam az a nagyorrú paraszt, aki ezt a fát ide berakta! A bírót oszt akkor elítélte Mátyás király.         Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004