A nagy folyam partján lakó nemzetség egyszer arra lett figyelmes, hogy a folyam felől énekszó hallatszik. Az emberek a partra siettek, a látták, hogy Borsóvirág úrnő énekel: Ki kér engem jegyesének? Ki vesz engem feleségnek... Így énekelt Borsóvirág úrnő. Ekkor elibe lépett Párduc uraság: - Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek. Borsóvirág úrnő megkérdezte: - Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? És Párduc uraság így felelt: - Sok-sok húst adok az én úrnőmnek. - Ó, akkor én éhen halnék, sohasem ettem, sohasem eszem húst! – mondta Borsóvirág úrnő. És aztán ismét énekelni kezdett: Ki kér engem jegyeséül? Ki venne el feleségül... Elibe állt Szarvas uraság: - Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek. Tőle is megkérdezte Borsóvirág úrnő: - Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? - Zsenge gallyat, rügyecskéket, erdei fák friss hajtását. - Ó, akkor én éhen halnék - sóhajtott Borsóvirág úrnő, és ismét énekelni kezdett: Ki vinne el feleségnek? Ki jön el hozzám kérőnek... Elibe állt Medve uraság: - Úrnőm, ha férjedül fogadsz, feleségül veszlek. - Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? - Diót meg mogyorót bőségesen! Fák odvába rejtettem a sok kincsem, a diót meg a mogyorót, amit gyűjtöttem, megfelezném az én úrnőmmel! - mondta Medve uraság. - Ó, akkor én éhen halnék! - sóhajtott Borsóvirág úrnő. - Még soha nem ettem, nem is fogok enni se diót, se mogyorót. És ismét énekelt: Férjhez mennék örömest, Csak jönnének a kérők! Elibe állt Farkas uraság: - Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek. - Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? - Vadpecsenyét, friss húst bőségesen! - Ó, akkor én éhen halnék! - sóhajtott Borsóvirág úrnő. - Sohasem ettem még húst, sohasem akarok vadakat gyilkolni, uraságod ezt megteheti, hozzám nem illenék!  És Borsóvirág úrnő megint énekelt: Ki vesz engem feleségül? Kukorica uraság állt elibe kérőnek. - Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ád majd nekem enni? - kérdezte meg őt is Borsóvirág úrnő. - Jóízű kukoricát! - Ó, ez lesz a pompás élet! - örvendezett Borsóvirág úrnő, s átkarolta Kukorica uraságot, kacsaival körbefogta, soha többé el nem eresztette, s azt mondta: - Boldogságban, békességben együtt maradunk mi ketten mindörökké. Ezért van az, hogy a borsó manapság is fölfut a kukorica szárára, ott nyitja ki virágait, és ott terem bőségesen, ahol kukoricát ültetnek.