• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Az indián bánata

Részletek

Látogatás
10451
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Szerkesztette
Dornbach Mária
Könyv címe
A tollas kígyó búcsúja, Közép- és dél-amerikai indián mesék és legendák
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1989
Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig.Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt. - Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat! - Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián. - Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly. - Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni. - Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár. - Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián. - Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár. - Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember. - Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas. - Tudni akarom az eső közeledtét. - Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány. - Ravasz akarok lenni. - Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka. - Fára akarok mászni. - Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus. -Látni akarok a sötétben - mondta még az indián. - Odaadom a szememet - felelte a macska. - Meg akarom ismerni a gyógynövényeket. - Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána. - Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad. - Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig. Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt. - Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat! - Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián. - Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly. - Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni. - Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár. - Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián. - Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár. - Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember. - Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas. - Tudni akarom az eső közeledtét. - Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány. - Ravasz akarok lenni. - Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka. - Fára akarok mászni. - Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus. -Látni akarok a sötétben - mondta még az indián. - Odaadom a szememet - felelte a macska. - Meg akarom ismerni a gyógynövényeket. - Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána. - Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad. - Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig. Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt. - Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat! - Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián. - Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly. - Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni. - Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár. - Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián. - Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár. - Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember. - Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas. - Tudni akarom az eső közeledtét. - Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány. - Ravasz akarok lenni. - Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka. - Fára akarok mászni. - Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus. -Látni akarok a sötétben - mondta még az indián. - Odaadom a szememet - felelte a macska. - Meg akarom ismerni a gyógynövényeket. - Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána. - Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad. - Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig.Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt.- Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat!- Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián.- Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly.- Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni.- Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár.- Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián.- Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár.- Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember.- Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas.- Tudni akarom az eső közeledtét.- Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány.- Ravasz akarok lenni.- Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka.- Fára akarok mászni.- Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus.-Látni akarok a sötétben - mondta még az indián.- Odaadom a szememet - felelte a macska.- Meg akarom ismerni a gyógynövényeket.- Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána.- Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad.- Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.
Értékelés
★★★
8 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák