Az indián bánata
Részletek
Szerkesztette
Dornbach Mária
Könyv címe
A tollas kígyó búcsúja, Közép- és dél-amerikai indián mesék és legendák
Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig.Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt.
- Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat!
- Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián.
- Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly.
- Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni.
- Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár.
- Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián.
- Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár.
- Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember.
- Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas.
- Tudni akarom az eső közeledtét.
- Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány.
- Ravasz akarok lenni.
- Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka.
- Fára akarok mászni.
- Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus.
-Látni akarok a sötétben - mondta még az indián.
- Odaadom a szememet - felelte a macska.
- Meg akarom ismerni a gyógynövényeket.
- Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána.
- Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad.
- Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig.
Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt.
- Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat!
- Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián.
- Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly.
- Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni.
- Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár.
- Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián.
- Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár.
- Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember.
- Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas.
- Tudni akarom az eső közeledtét.
- Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány.
- Ravasz akarok lenni.
- Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka.
- Fára akarok mászni.
- Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus.
-Látni akarok a sötétben - mondta még az indián.
- Odaadom a szememet - felelte a macska.
- Meg akarom ismerni a gyógynövényeket.
- Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána.
- Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad.
- Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig.
Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt.
- Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat!
- Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián.
- Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly.
- Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni.
- Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár.
- Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián.
- Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár.
- Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember.
- Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas.
- Tudni akarom az eső közeledtét.
- Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány.
- Ravasz akarok lenni.
- Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka.
- Fára akarok mászni.
- Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus.
-Látni akarok a sötétben - mondta még az indián.
- Odaadom a szememet - felelte a macska.
- Meg akarom ismerni a gyógynövényeket.
- Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána.
- Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad.
- Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.Egy szép napon gondoltak egyet az állatok, fölkerekedtek és meg sem álltak az indián kunyhójáig.Minden úgy történt, ahogy várták: az ember búnak eresztett fejjel most is ott ücsörgött a háza előtt.- Nem akarjuk, hogy többé szomorú légy! - szólították meg az állatok. Kérj, amit csak akarsz, s miteljesítjük kívánságodat!- Boldog akarok lenni - szólt bánatosan az indián.- Jó, jó, de ki tudja, mi a boldogság? Kérj inkább valami mást - ellenkezett a bagoly.- Rendben - bólintott az indián -, akkor hát szép akarok lenni.- Olyan szép leszel, akárcsak én - ígérte az auramadár.- Erős is akarok lenni - toldotta meg az indián.- Olyan erős leszel, mint én - szólt a jaguár.- Fáradhatatlan akarok lenni, hogy gyalogolni bírjak - sóhajtott az ember.- Neked adom a lábamat- ajánlotta a szarvas.- Tudni akarom az eső közeledtét.- Majd énekemmel mindig figyelmeztetlek - felelte a csalogány.- Ravasz akarok lenni.- Én majd megtanítalak rá- kínálkozott a róka.- Fára akarok mászni.- Kölcsönadom a karmaimat - szólt önzetlenül a mókus.-Látni akarok a sötétben - mondta még az indián.- Odaadom a szememet - felelte a macska.- Meg akarom ismerni a gyógynövényeket.- Csak bízd rám! – szólt a kígyó. - Majd én megjelölöm neked valamennyit. Ekkor az indián lassanfölállt és szótlanul elindult a bozótos irányába. Az állatok meg csodálkozva néztek utána.- Az már igaz, hogy az indián eztán többet tud majd, mint valaha - törte meg a csendet a bagoly -, de bizony örökre szomorú marad.- Ó ti, szegények! Ó ti, szegények! - szajkózta a papagáj.