A török basa
Részletek
Könyv címe
Magyar mese- és mondavilág 2. kötet
Akkor történt, amit most elmondok, amikor a török volt az úr Magyarországon. Valamelyik
nagy háború után volt: a törökök mentek vissza a hazájukba, s amerre áthaladtak, falukat,
városokat felgyújtottak, asszonyokat, férfiakat, de még gyermekeket is elvittek
Törökországba, szomorú rabságba. A többi közt Törökországba került egy kisfiú is. Ezt a
török császár udvarába vitték, ottan nevelődött fel. A török császár megszerette az ügyes fiút,
katonának nevelte, s az isten úgy felvitte a dolgát, hogy basa lett belőle. Telik-múlik az idő,
megházasodik az egyszeri magyar fiú, s Isten megáldja gyermekkel. No, ha megáldotta, dajka
is kellett a gyermek mellé. Mikor éppen dajkát kerestek, arra vetődött egy öreg magyar
asszony, azt a basa mindjárt felfogadta dajkának, hadd legyen az ő gyermekének magyar
dajkája. De ugyancsak meghagyta az asszonynak, hogy jól vigyázzon a gyermekre, még a szél
fúvásától is őrizze, mert különben így meg úgy, kerékbe töreti. Hiszen dajkálta az
öregasszony, ahogy tőle kitelt. De egyszer a gyermek megbetegedett, s sírt éjjel-nappal, nem
tudta elcsitítani. "Istenem, Istenem - tűnődött magában az öregasszony -, mivel tudjam
elcsitítani ezt a gyermeket! Ha meghallja az apja a sírását, vége az életemnek!"
Mit gondolt, mit nem magában, elkezdett énekelni a gyermeknek:
Csicsija, babája, szép török fiúcska! nekem is volt egyszer szép kicsi fiacskám, elvitte a török, szép piros hajnalban, hajnal hasadásban. Most is megismerném, ha elémbe jönne, karja fehérjéről, fehér szemölcséről.
Hallotta ezt a nótát a basa felesége, aki értett magyarul. Szalad az urához, s mondja, hogy mit
énekel az öregasszony.
- Ez az én édesanyám! - kiáltott a basa, s szaladott ki az öregasszonyhoz.
- Anyám, édesanyám, lelkem, édesanyám, nézzen a szemembe, megismer-e engem?
Mondotta az öregasszony:
- Megismerlek karod fehérjéről, fehér szemölcsödről. Ott mindjárt felgyűrte az inge ujját a
basa, és ím, rajta volt a karján a fehér szemölcs. Ott mindjárt egymás nyakába borultak, vége-
hossza nem volt ölelésnek, csóknak. Így volt, igaz volt, vége volt.